Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Krupa András: Adalékok három nemzedék női népviseletének változásairól a XX. században Tótkomlós környékén

Tótkomlósi család népviseletben lehessen bújni, felülről kb. 50 cm-es hasiték (rázporok) volt kivágva. A szoknyát derékban pertlivel (tkanica) úgy kötötték, hogy a hasiték két szárnya fedje egymást. (A pertlit házilag is szőtték, sokszor díszítették is: a közepén piros, a két szélén kék csíkkal.) A flanellszoknyákat alul körülbelül 15 cm szélességben fekete bársonnyal (cierny bársan) szegélyezték. A szoknyák szép, harangszerű tartását hátulról szintén a medencecsonttól a medencecsontig érő derékra kötött vastag hengeralakú csípőpárna, az ún hurka is biztosította, melyet összetekert régi télikendőkkel vagy egyéb elhasznált holmival töltöttek fel Ennek a combtövig érő felső vászonrésze pedig a szoknyák természetes esését, testhez simulását tette lehetővé. Vasárnap és ünnepnapokon általában négy fehér slingelt, csipkés alsószoknyát (slingovanie biele sukne) vettek fel. Mindezek fölé került a felsőszoknya (gecel'a), melynek uralkodó alapszíne mind a tárgyalt „első", mind a „második" nemzedéknél változatlanul a sötét tónus, csak a húszas években vált lehetővé, hogy a lányok, a menyecskék világosszínű, virágos mintájú szoknyákat hordhassanak. Különböző anyagokból készültek. Kedvelt volt a vereses brokát'

1, a lüszter (listerovié gecele), melynek rózsás, kockás vagy egyéb mintája pl. sötétkék (tmavosvetlie), a sötétbarna (tmavie kávovie) vagy a fekete (cierne) színével azonos volt. Előkelő és drága szövetnek számított az ún. mólovie gecele damasztszerű fényes anyaga, melyből leginkább a fekete színűt és az anyag színével azonos mintájút választották. Hétköznapi „kimenőnek" (piacra, varrónőhöz stb.) vették fel a ternó szoknyákat (ternovie gecele), melyek alapszíne eleinte ugyancsak fekete vagy sötétkék, de később (még a „harmadik" nemzedéknél is) zöld vagy kék is, ezen vibráltak az apró piros, sárga, kék virágok és zöld levélkék. Varrták még kamgárnból (kangárovie) és klottból (glótovie) is szoknyákat, az utóbbiból főleg szegényebb sorsú lányok. A gyász (do smútku), a temetés (na pohrab), az ádvent és nagyböjt (na advent, na 489