Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Litauszki Tibor: Eredményes kísérlet a mezőkovácsházi járásban bázistevékenységi rendszer kiépítésére

járási központoknak újabb feladatokat szab: biztosítani ezeket a szolgáltatásokat. Bár az utasítás csak a kisebb községek esetében tételez fel járási szervezésű szolgáltatást, a gyakorlatban a művelődési házak sem rendelkeznek még 3—4000 lakosú községben sem a mindenoldalú neveléshez szükséges gazdag, sokszínű formák alkalmazásának lehetőségével. S ha nincs meg a megfelelő anyagi és személyi feltétel, az eredményesség szempontjából nemsokat ér, ha valaki megmondja, hogyan kell működtetni egy művészeti csoportot. Belátható időn belül pedig a feltételek nem fognak ugrásszerűen változni, főleg a személyiek. A változatos formák mindegyikének helyben-előállítása még korlátlan anyagi ellátottság esetén is irreális követelmény ma elfogadható színvonalon, a tömegkommunikációs eszközök meghatározta szinten még egy, öt-tízezres községben is>. Márpedig a lakosság ilyen színvonalat fogad el. Egy-két formai megoldásra koncentrálva az egész lakosság mindenoldalú nevelése szorul háttérbe, s Makarenkótól tanulva a célt ez esetben sem cserélhetjük fel az eszközökkel.

5 A változatos formavilág gazdag nevelési lehetőségeiről ez esetben sem mondhatunk le, s a járáson kívüli források nehezen használhatók fel (nagyobb távolság, más érdekek stb.), ezért a járási központra újabb feladatok hárulnak. Igen kevés azoknak a járási központoknak a száma — ha egyáltalán van olyan —, amely ezeknek a követelményeknek megfelelne. Hogy a feladatok követelmények milyen nagyok, elég a harmadik ötéves terv tömör, de mégis 22 oldalas feladat-felsorolására gondolnunk!" Ezeknek a nehezen teljesíthető, de reális feladatoknak a végrehajtásához megfelelő számú és felkészültségű személyre, csoportra van szükség. A mezőkovácsházi járás központja a maga szerény lélekszámú lakosával (a volt-Reformátuskovácsházával együtt is csupán 7 300 fő) a székhelytől várt segítséget nem tudja adni. Több energiát, s így több személyt is kíván továbbá, hogy a járás viszonylag kevés — 64 258 fős — lakossága összesen 29 településen él, nem számítva a szórt tanyákat. (A járás 18 községéhez 11 zárt tanyai település tartozik.

7 A kedvezőtlen településviszonyokból az is következik, hogy maguk a községek is igen kedvezőtlen helyzetben vannak népművelési szempontból is. A járási székhely intézménye tehát nem tud eleget teni a követelményeknek, a községek pedig nem képesek, s nem is törekedhetnek az önerőből való teljes ellátásra még a feltételezetten elegendő anyagi eszközök esetén sem. A kísérletre kényszerítő helyzetünk egyik tényezője ez. A másik tényező pedig az, hogy amíg a székhely nem rendelkezik, és várhatóan a közeljövőben nem is fog elegendő szakemberrel rendelkezni (természetesen népművelést vállaló és ahhoz értő szakemberekről van szó.), addig a járás egyes községében működő intézmény, csoport vagy személy egy-egy szakágazatban az átlagosnál jobb eredményt ér el. Így pl. Battonya a zenei nevelésben, a nemzetiségi, népi kultúra ápolásában népi együttesével, Kaszaper a népi díszítőművészetben, Medgyesegyházán néhány ember a fotózásban stb. E járási viszonylatban kiemelkedő tevékenységi ágazatokra jellemző, hogy a további fejlődést gátolja a községnek erre a célra fordítható szerényebb anyagi erői, továbbá, hogv csupán a községi foglalkoztatás nem köti le a kibontakozott szellemi erőket, s így a további fejlődésnek nincs különösebb, társadalmi érdekből fakadó motivációja. így pl; a 4700 lakos Medgyesegyháza nyilvánvalóan nem tud csak a saját erőiből korszerű fotó felszerelést kialakítani, s egy bizonyos határon túl nem is célszerű ez más tevékenység rovására. Ezen túl két jó fotós ténykedéséhez sem tud elegendő teret, ha úgy vesszük elegendő társadalmi érdekű megrendelést biztosítani, nemhogy tíz-tizenöt, szakkört képező fotósnak! A Medgyesegyházán kívüli kiállítások érdekében, tíz-tizenöt, a fotótechnikai minimumot elsajátítani szándékozó gyerek kedvéért, vagy a lakosság nevelésének csupán egy, nem is olyan jelentős rész-problémájának megoldásáért sem célszerű nagy összegeket költeni. Tíz-húsz ember belső neveléséért pedig évente több ezer, vagy tízezer forintot áldozni a jelenlegi ellátottsággal ugyancsak luxus. Hasonlóan nem gazdaságos évi néhány fellépésért működtetni egy művészeti csoportot sem, nem is beszélve arról, hogy ugyanazon a szakterületen más formával esetleg nagyobb tömegre hathatunk, ugyanannyi anyagi, szellemi energia ráfordításával. 454