Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Litauszki Tibor: Eredményes kísérlet a mezőkovácsházi járásban bázistevékenységi rendszer kiépítésére
Tehát az itt-ott járási viszonylatban kiemelkedő tevékenységi ágazat is elsorvad, s maradunk mindig a kezdetnél. A kísérletezésre késztető harmadik tényező pedig az a közismert jelenség, hogy az emberek magasabb szintű megbízatást mindenkor szívesebben látnak el, mint az adott helyzetüknél alacsonyabbat. Esetünkben egy községi feladatot ellátó személy szívesen vállalkozik járási feladatra. A leírt három tényező késztetett bennünket arra, hogy egy-egy községet egy-egy ágazatban járási, ún. bázistevényeség végzésével bízzuk meg, egyenlőre kísérleti jelleggel. Elgondolásunkkal a Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága is egyetértett és hozzájárult a járási tevékenység bázisokkal való ellátásához. 8 A Járási Művelődési Központ bizonyos ágazatokban továbbra is első fokon, bázistevékenységként segíti a községeket, szervez szolgáltatásokat, a többi tevékenységet pedig irányítja. II. A bázistevékenységi rendszer kidolgozásakor feltételeztük, hogy annak bevezetése elsősorban az ismertetett három problémakörben jelent megoldást, s általában pezsdítően hat népművelési tevékenységünkre. a) A községi intézmények, szakemberek járási feladattal való megbízatásával mérséklődik az az űr, amely a járási központtal szemben támasztott korszerű igény és a központ lehetőségei közt fennáll. Feltételeztük, hogy a bázishelyeket mintegy a járási központ földrajzilag kitelepített egységeiként működtetve potencionális lehetőség nyílik arra, hogy a székhely hat-hét ezres lakossága helyett a járás 64 OOOlakosából szerveződjön az a kulturális góc, amely mozgatója járásunk lakosságának, hasonló módon egy közepes nagyságú városban tevékenykedő szellemi centrumhoz. b) Feltételeztük, hogy a magasabb szintű megbízatással nagyobb volumenű, színvonalasabb tevékenységre serkentjük a község adott ágazattal foglalkozó szakembereit, társadalmi igényt teremtünk újabb személyek népművelési aktivizálására, ezáltal a helyi tevékenységet stabilizáljuk, hosszabb távlatot tekintve esetleg megmentjük az elszürküléstől, elsorvadástól. Járási viszonylatban így megvalósul az a példamutatás is, melyet a járási központ nem tudott minden ágazatban nyújtani, s amely ébren tartja az érdeklődést a többi községben is. Elgondolásunk szerint a stabilabb községi tevékenység módot nyújt annak kidolgozására is, hogy milyen módszerekkel végezhető ma falun egy-egy tevékenység. A falvak számára ugyanis nem mérvadó egy ötven-hatvanezres város módszere, hiszen összehasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben van a város intézménye. A népművelés jövőjéről hallható pesszimista hangokat is figyelembe véve bizonyságot szerezhetünk afelől is önmagunk és a lakosság számára, hogy megfelelő céltudatossággal, szervezettséggel, megfelelő személyi és anyagi feltételek mellett van jövője az olykor már elparentált művelődési otthoni hálózatnak. Reméltük, hogy a népművelésben valamilyen módon érdekeltek részére az eredmények annak is bizonyságai lesznek, hogy csakis így, csakis ilyen körülmények közt lehet ma a várakozásnak eleget tenni. c) A korábbi gyakorlat nehezen konkretizálható, kétes értékű, hatású módszertani tanácsadásai helyett konkrét szolgáltatásként értelmezett területi munkavégzési stílust, módszert reméltünk kialakítani a járási központban, a községi intézmények vezetésének segítését is hasonlóan értelmezve. E konkrétizálásra törekvő szemléletünkben a főhivatású népművelő (járási é.j községi irányítást végző) szerepét kulturális menedzser szerepnek értelmeztük, a gazdasági vezetéshez hasonlóan a népművelés irányításában is megfelelő információk alapján (célok, igények ismerete) helyesen kell dönteni és biztosítani e döntés megvalósulását megfelelő szervezéssel, racionalitással, a leggazdaságosabb formá455
