Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Litauszki Tibor: Eredményes kísérlet a mezőkovácsházi járásban bázistevékenységi rendszer kiépítésére

ii itterjeszt: EREDMÉNYES KÍSÉRLET A MEZÖKOVÁCSHÁZI JÁRÁSBAN BÁZISTEVÉKENYSÉGI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉRE I. 1968-ban a magunk számára legalábbis hasznos, érdekes kísérletet kezdtünk a mezőkovácsházi járás közművelődési hálózatában. A kísérlet kidolgozására — mint minden esetben — a gyakorlati élet kényszerítő körülményei késztettek, elvégzésétől, eredményességétől több probléma megoldását vártuk. Járásunkban, hasonlóan az ország többi járáshoz a megújhodás, a korszerűsödés, pontosabban a mai követelményeknek megfelelő, a jelenleginél hatékonyabb munkavégzés módját keresi a művelődési otthoni hálózat. A mezőkovácsházi Járási Művelődési Központ — az ország többi járási intézményéhez hasonlóan — a területi, módszertani fealdatait a követelményekhez mérten igen gyengén látta el. Hangsúlyozottan a korszerű követelményekhez mérten, hiszen a hagyományos módon számtalan, eredményesnek mondott, de ténylegesen nem sok hasznot hozó akciót bonyolított le. Természetesen nem anyagi haszonról van szó, hiszen éppen az anyagi haszonnal is járó járási rendezvények voltak népművelési, közművelődési szempontból ténylegesen eredménytelenek. Telt-házas szervezések a járás községeiből — hakni műsorokra. A járási művelődési házak részére a korábbi, ma is élő szemlélet kisugárzó, tanácsadó, tapasztalatcseréket szervező szerepet szánt.

1 1963-ban a Népművelési Intézet ebből adódóan a következő módszereket ajánlja:

2 helyszíni segítség, módszertani tanácsadás kiszállásokon, az ott tapasztaltakról nyilvántartás vezetése, melynek egyik része a kádertérkép, s ennek alapján „hívják be a községi aktívákat szakmai továbbképzésre", fogadóórák, tanácskozások, bemutatók, módszertani levelek és ajánlójegyzékek. Itt említik meg a művészeti csoportok vendégszereplését, ez azonban nem tekinthető a járási központ specifikus ténykedésének, mert ezt minden csoportot működtető intézmény a csoport fenntartása érdekében (gyakran még célként is) megtette. A járásokon belül kialakított körzetek feladataként már konkrétabb, szolgáltatásszerű feladatokat ír elő lényegében helyesen,

3 azonban nemhogy a körzetek, de a járások sem rendelkeznek elegendő szakemberrel, s így a gondolat járásunkban sem valósult meg. A népművelők körében oly gyakran emlegetett 105-ös besorolási utasítás,

4 legalábbis a klubkönyvtáras községek esetében, merőben más követelményt ír elő a járási központoknak. Az utasítás szerint a klubkönyvtárak csak lehetőséget nyújtanak a művelődésre, szórakozásra, de maguk nem törekszenek az azokhoz szükséges művészeti csoportok, kiállítások stb. megteremtésére, hanem fogadják a járási központok szolgáltatásait. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen jellegű tevékenységet nem folytathatnak, csupán azt, hogy nem ez az elsődleges feladatuk. A követelményeknek a községek nagyságrendje szerinti megkülönböztetése igen helyes, hiszen lehetőségük úgy sincs, s nem is lesz, s a mindent előállítás igénye aránytalanságot szül, mert „legalább az menjen, ami mehet". Ez az aránytalanság pedig csak a fő cél rovására mehet: a lakosság mindenoldalú nevelésének rovására. Azáltal, hogy a kisközségek számára a lehetőségekkel összhangban levő követelményeket ír elő a miniszteri utasítás, a 453