Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)
1970 / 3. szám - Dr. Tábori György: A Békés és Csanád megyei szlovák festőasszonyok
zett helységekben is. A munkához különböző színű festéket használtak és használnak még ma is. A barna, a zöld és a kék különböző színárnyalatát a magyarok, mélykéket a románok, világosabb kéket a szarvasi és a békéscsabai szlovákok. Tótkomlóson, Ambrózfalván, Pitvaroson, Csanádalbertin és Nagybánhegyesen pedig legáltalánosabban szürkére festették és a legtöbben még most is ilyen színűre festik a fal lábazatát. Az említett helységekben a szürke színnel történő elhúzást még virágmoüvumokkal is díszítették és egyes községekben még ma is díszítik, ami emeli a ház utcai részének szépségét. A parasztságnak a XX. század eleji gyors polgáriasodása következtében ez a díszítési mód Békéscsabán már teljesen eltűnt. Tótkomlóson, Nagybánhegyesen, Ambrózfalván, Pitvaroson és Csanádalbertin még tovább élt a második világháborúig. Utána már csak a hagyományaihoz görcsösen ragaszkodó pár asszony díszítette virágozással is háza elejét, leginkább Tótkomlóson, elszórtan Pitvaroson és Csanádalbertiben. Az asszonyok a tavasz beálltával kezdik házaik elejét takarítani. Utcahosszat látni amint meszelik házaikat, hogy húsvétra na veTkú noc már szép tiszta legyen. De ha húsvét előtt még rossz az idő, akkor legalább pünkösdre na turíce. A falat a lábazatig mésszel meszelik be. A fal lábazatát pedig, hagyományos szólás szerint elhúzzák szürke festékkel zarovnávame zo sivom, obrovnávame, 2 7 A fal lábazatát tavasztól a tél beálltáig annyiszor újítják így meg, ahányszor szükséges, valahányszor az időjárás következtében bepiszkolódik, a jószág tönkreteszi vagy a festés lepereg. Az őszi nagytakarításkor, októberben vagy novemberben, történik az évben az utolsó festés. Ez a munka könnyű lefolyású, amint kifejezésük is találóan mondja: troska ho oblízema, ze by bolo cistvo,8 magyarul: kicsit megnyalogatjuk, hogy tiszta legyen, tudnillik a ház eleje. A ház utcai falán kívül sokszor elhúzzák a vertfalú kerítés alját az u.tcafelől, a folyosó falának a lábazatát aj vo dvore, az istálló falát aj na konici, az ólak deszkakerítését aj nc chlievach és a magtár magazin alját is. Legelőször sárgaagyaggal betapasztják a fal sártapasztásának levált kisebbnagyobb részeit és repedéseit. A régi festést nem vakarják le, hanem arra festenek rá. Az elhúzáshoz oltott-meszet vápno, fekete és sötétkék (ultrakék) porfestéket ciernu aj tmavú beüavú farbu használnak. A meszet és a festéket a múltban és most is boltban vásárolják. Az oltottmeszet erősen felhígítva valamilyen rossz edénybe mazák öntik és lassú kavarás közben előbb a fekete, majd a sötétkék festéket lassan beleszórva összekeverik. Sok asszony nem használ sötétkék festéket, viszont egyesek kevés tejet is öntenek a festékbe, hogy jobban kössön. A keverés hol rossz fakanállal, ecsettel vagy éppen egy darab kukoricaszárral történik, vagy ami éppen a kezükügyébe kerül — z lopatkou —, mely kifejezés nem fedi a kavaró fogalmát, lapátocskát jelent. Keverés közben a megfelelő szín kikeverése végett a kavaróval színpróbát végeznek a falon, kicsi csíkokban. Ha túl sötét a festék, úgy oltottmeszet, ha pedig világos, akkor feketefestéket adnak hozzá. Figyelik, hogy se sűrű, se ritka ne legyen a keverék. A jól elkészített festéknek szürkének kell lenni és nem feketének, hogy a „virágozás" majd jól látszódjék. 437
