Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - Dr. Tábori György: A Békés és Csanád megyei szlovák festőasszonyok

A jól elkevert festéket lehetőleg egy napig állni hagyják, mert azalatt „elkészül" sa rozrobí, a „mész megeszi a festéket" vápno zozerie tú farbu, vagyis az állás következtében még jobban feloldódik és elkeveredik az oltottmészben, azáltal simább, szebb lesz. A virágozás előtt a ház oromfalát a vízvetőtől odkvap a földig po zem, puha ruhával letörlik és a lábazatig oltottmésszel bemeszelik. Ezután következik a lábazat festése, az úgynevezett elhúzás zarövnávania, az előző napon elkészített szürke festékkel. Legelőször „kihúznak" vytrahTuju, azaz a fehérre meszelt falon fekete porfestékban mártott fonállal csíkot húznak, határolják a festeni való falrész alsó részét. Ez a határvonal a felső meszelt és az alsó festett falrész között. Utána kicsi ecsettel stetickov, körülbelül egy-másfél centiméter szélességre még külön megvastagítják a csíkot, majd nagy meszelővel stetka befestik a lábazatot vagy másfél-kétméteres darabon. Némelyik asszony a választóvonal meghúzását csak egyszerűen szabadkézzel, a szürke festékbe mártott meszelővel végzi. (1. kép.) Azért nem festik be végig az egész lábazatot mert a virágozás malovania, csak a még festéktől nedves falra lehetséges. Ha a mintázást azon a darabon elvégezték, megint elhúzzák a szürke festékkel a következő falrészt és a festék megszáradása előtt azt is virágozzák. Ha két asszony végzi a munkát, akkor az egyik egyfolytában „elhúzza" a falat, a másik pedig végzi, ugyancsak egyfolytában a mintázást. Karasz Jánosné, tótkomlósi asszony, a „kisház" chiska utcai falát (6 méteres falrész) körülbelül félóra alatt készítette így el egymaga. Laukó József né pitvarosi asszony 1958 nyarán a folyosó, az istálló és az ól falát (kb. 25 méteres falrészt) kétóra alatt festett így meg. A mintázás úgy történik, hogy a még nedves festékre ujjukkal rárajzolják a Rompozíciót maTovanvo je s prestámi (2. kép). A szürke festéken ujjukkal rajzolt motívum nyoma, a festék megszáradása után, sötétebb színben jelenik meg és marad rajta a falon. Ez a díszítési mód hagyományos és ebből eredően tudatos. A most élő idős közlők szerint gyermekkorukban, anyjuk már hasonló módon díszítette a ház elejét, mindig növényi elemeket alkalmazva díszítésül. Általában rózsának ruza neveznek minden motívumot, amit a falra rajzolnak, mert a rózsa náluk a virág fogalmát jelenti. Csak hosszabb kérdezgetős után nevezik meg az asszonyok a rajzolt kompozíciók elemeit. Rajzolnak valóban rózsát, amit a kompozíción belül más Sipka-nak (csipke bogyó) neveznek, továbbá árvácskát sirvotka, őszirózsát jesená ruza, napraforgót slnecnik, búzavirágot pizma, tulipánt tulipán, kokárdavirágot galardia, nárciszt artista, dáliát dordina, rozmaringot rozmarín. Majdnem minden kompozícióban találni kisebb-nagyobb hullá(mú egy-két vagy háromvonalas indát húsenica, igen változatos alakú leveleket listy, melyekre igen jellemző Tótkomlóson, hogy hosszában félig megosztottak és egyik felük árnyékolt. Továbbá rendesen négykarélyos virágok, kunkorodó vonalas kacsok chvostik, kisebb-nagyobb körök és pontok egészítik ki a kompozíciót. Ahány ház annyi motívum. A tárgyalt területen már csak Tótkomlóson, Pitvaroson és Csanádalbertiben találni ilyen falfestést. Tótkomlóson a legtöbbet, de már ott sincsen több 10—15 házon. Pitvaroson alig 6—7 helyen és Csanádalbertiben már csak két helyen volt fellelhető e díszítési mód. 438