Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

tematikai viszonylatok iránt, s rámutat azokra a módszerekre, amelyek segítségével a gyermek szívesen foglalkozik menynyiségfelismeréssel és gyakorlati számolási tevékenységgel. Az óvónőnek a megfelelő módszerrel csak irányítania kell a gyermek megfigyelését, hogy felismerje a mennyiségi viszonyokat, és gyakorlati tevékenységen keresztül kialakuljon a számtani gondolkodása. Gazdag példa- és szemléltető képanyaggal igyekszik megg/őzni az olvasót arról, hogy a számtani gondolkodás alapjait és ezzel összefüggésben a tér- és formaismeretet igen hatékonyan tudja szolgálni a korszerű óvodai foglalkozás. Dr. Bakkay Tiborné (Kecskemét) az ábrázolás és kézimunka korszerű oktatásának fontosságát hangsúlyozva ösztönzi az óvónőképző intézeti rajztanárokat az óvodai ábrázolás módszertanának továbbfejlesztésére. Szarkáné, Horváth Valéria (Sopron) az óvodák és óvónőképzők énekzenei nevelésének néhány kérdését veti fel, s rámutat azokra a módokra, amelyekkel az óvónők megnyerhetik az óvodásaikat az éneklés, zenélés zenehallgatás örömeinek. E rész mindenik írója igyekszik az elmúlt tíz év elért eredményeire rámutatni, s mindeniküket áthatja az a törekvés, hogy a további fejlesztés érdekében kutatásaik, tapasztalataik alapján jobb. korszerűbb, tökéletesebb módszert keresnek és mutassanak fel kartársaiknak. E részben talál helyet két szarvasi intézeti tanár értékes tanulmánya is. Az egyik .izerző, dr. Bagi Rózsa, a szakirodalomban eléggé elhanyagolt témával foglalkozik. Azt vizsgálja, hogy a bábjáték miként szolgálhatja az óvodások iskolára való előkészítéséi? Korábban Polcz Alaine foglalkozott to'ob tanulmányában a bábjáték diagnosztizáló szerepével és a neurotikus gyermekek körében a bábjáték therápiás hatásával. A bábjáték elsőrenden óvodáskori szórakoztató művészet, s az óvodai nevelésb-3 való bevezetése igen kívánatos és örvendetes jelenség. A szerző a bábjáték alkalmazását az óvodai nevelési módszerek kibővítésének tekinti s az iskolaérettség biztosítása érdekében tartja szükségesnek általánossá tételét minden óvodában. Kissé túlzottan hangsúlyozza a bábjátéknak az iskolára való fölkészítő szerepét, és ennek megfelelően az iskolaérettség kritériumaiból kiindulva azt keresi és vizsgálja, hogy a bábjátékkal miként lehet motiválni a gyermekeket az ismeretszerzésre. miként lehet segíteni mint eszközzel az óvodások tanulási tevékenységét, s végül pedig miként lehet használni az erkölcsi nevelésre, a közösségi magatartás kialakítására'! A játék és a mese is jelentős fejlesztő hatást gyakorol a gyermekek értelmi és evkólcsi fejlődésére s így természetszerűleg az iskolaérettség szintje eléréséhez segít, mégsem emlegetjük ezeket, mint előkészítő tényezőket. A játék, a mese halgatása és úgyszintén a bábjáték nézése a 3—6 éves gyermek természetes életformájához tartozik, s valóban e tevékenységekben lelt élvezet hatalmas ösztönző erő az ezekben való ismételt aktív részvételre. Ez az aktivitás pedig jelentősen elősegíti az agykérgi struktúrák olymértékű kifejlődését, amik biztosítják mindazon értelmi műveletek, egyszerű gyakorlati tevékenységek kifejlődését, a közösségi magatartás kialakítását, amelyeket a beiskolázáskor az altalános iskola a hat éves gyermekektői megkövetel. A szerző meggyőzően mutat a bábjáték didaktikai előnyeire és hasznára. „A bábjáték nemcsak az élmények bővítési lehetőségeit biztosítja az óvodai oktatásban, — írja a szerző — hanem olyan jelenségek bemutatását is, melyeket adott szituációban nem leltünk fel, de bemutatásuk mégis, lényeges lenne." Igen örvendetes lenne, ha ez az értékes tanulmány minden óvónő kezébe jutna, s ösztönző erővé válna az itt kifejtett gondolatok gyakorlati hasznosítására, a bábozásnak minden óvodába bevezetésére. A másik szarvasi szerző Kunos Andrásné tanulmányának címe: „A testnevelés szerepe és módszerei az óvónőképzőben és az óvodai foglalkozásokon." A szerző visszatekintve az elmúlt tíz év szakmódszertani törekvéseire és hatásukra létrejött eredményekre, bírálja és értékeli is azokat. Egyben rámutat azokra a tudományos kísérletekre, amelyek megindítására a társadalmi követelmények és egyes felső hatósági rendelkezések késztették a szaktanárokat. így került vizsgálat tárgyává egy olyan miniszteri rendelkezésből származó módszertani probléma, hogy miként lehet már a két és féléves gyermeket bevonni a testnevelésbe. A rendelet szerint ugyanis 1970-től kezdve az óvodába már két és félévtől lehet felvenni a gyermekeket. A rendeletet ugyan azóta visszavonták, de a felmerülő módszertani problémával kellő időben foglalkozni kellett. 360