Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

A Testnevelési Tudományos Tanács és a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet jóváhagyásával is végzett kutató munkát a szerző a korszerű szakmetodika tudományos megalapozása érdekében. így az ovodai testnevelési mozgásanyag, atlétika, torna és játék gyakorlatokkal kapcsolatban végzett testi képességvizsgálatokat, továbbá vizsgálta az egyensúlyérzek, az egyensúlyozás fejlődését és kereste a fejleszthetőség helyes metodikáját. Ezek a vizsgálatok arra mutatnak, hogy a szarvasi képző tantestületében a korszerű képzés érdekében tartós, rendszeres kutató munka folyik. Ez értékes tanulmánygyűjtemény III .fő részében ugyancsak az óvónőképzést szolgáló nevelési és didaktikai tanulmányokat olvashatunk. Az első ilyen jellegű tanulmányt szarvasi szerző, Vajda Aurél írta. Nagy gonddal elemzi a szerző az óvónőképzőkben az óvónők hivatására felkészítő előadásokat, a szemináriumok és gyakorlatok képző szerepét, kivitelezési módját és a korszerű újítási törekvéseket. Felmutatja a szerző a fejlődést is, amely e formák aránya és hatékonysága terén a tíz év alatt végbement. A tanulmány bizonyos hiányérzést is ébreszt az olvasóban. Említi a szerző, hogy a kecskeméti óvónőképző úgynevezett demonstrációs termében kísérletek folynak az óvónőképzés eredményesebbé tétele érdekében, valamint azt is említi, hogy a programozott oktatásnak kísérletei mind a három óvónőképzőben megindultak. Sajnálatos módon azonban ezekről nem számol be. Pedig Igen tanulságos lett volna más felsőfokú intézmények oktatói számára, ha szerző a hagyományos képzési formák elemzése mellett ez újabbak alkalmazását elmélyültebben és részletesebben bemutatta volna. E III. főrész további tanulmányai soproni szerzőknek főleg beszémolo jellegű írásait közli. így Berta Jenő az óvónőképző intézetekben folyó marxizmus—leninizmus oktatása fejlesztésének néhány kérdésével foglalkozik. Dr. Varjú Sándor a felvételi vizsgák tapasztalatairól számol be és a javítás lehetőségeire utal. Molnár László pedig a hallgatóknak a mozgalmi munkához való viszonyulásainak motívumait vizsgálja. Külön részbe kívánkozik Szűcs Gyula neveléstörténeti írása P. Keryomard francia óvónő elméleti és gyakorlati kiválóság korszerű gondolatairól és életművéről. Itt foglal helyet dr. Somlai András értékes íejlődéslélektani és didaktikai írása is az óvodáskorú és általános iskola első osztályába került gyermekek számolási képessége alapjainak szerveződéséről. Az utolsó részben színvonalas előadások egész sora olvasható, amelyek a soproni Intézeti Napokon hangzottak el. Ezek az előadások kiválóan tükrözik azokat a tiszteletreméltó erőfeszítéseket, amiket az óvónőképzők tanárai korunk társadalmi követelményeinek megfelelően az óvónőképzés korszerűsítése és az óvodai nevelés tökélétesítése érdekében megtesznek. Ezen előadások között szerepel Szakács György szarvasi intézeti tanár figyelemre méltó előadása a hallgatói önállóság elvi és gyakorlati kérdéséről. Hallgatóink önállóságra neveléséről igen időszerű beszélni. Sajnálatos módon általánossá vált felsőfokú intézményeinkben a vizsgák során a tankönyvekre szinte kizárólagos támaszkodás, s azok hűséges visszaadására törekvés a jó jegyek elérése érdekében, örömmel olvassuk az előadásból, hogy a szarvasi óvónőképzőben a hallgatókat ránevelik az ismeretszerzésben és a gyakorlati munkára felkészülés során a források önálló keresésére, az önálló gondolkozásra és leleményességre. Ezzel a legjobb felkészítést adják az eljövendő óvodájukban való kellő helytállásukhoz, hivatásuk hatékony gyakorlásához, amely hivatás jólképzett, fejlett ítélő képességű, önálló, vezető személyiségeket igényel. Ez az újabb kötet imponáló nagyságában és terjedelmében (332 lap), de még inkább tiszteletreméltó a minőségi fejlődése, az elmúlt tíz év eredményeinek hű tükröztetése. DR. KISS TIHAMÉR 12 361