Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

ban, járási székhelyein, "nariem kisebb községekben is bemutatásra került a mesejáték. A második premierre 1969. április 26-án került sor. Arthur Fauquez: Toronyóra lánccal című zenés játéka szerepelt műsoron. — Vass Károly rendezése a játékosságot hangsúlyozta. Ennek helyességét a gyerekközönség tapsai igazolták. — A szereplők közül Felkai Eszter, Gálfy László, Székely Tamás és Tolnai Miklós dicsérhető leginkább. A második bemutató — sajnos — nem érte el az első színvonalát. Ennek azonban inkább a darab volt oka, hiszen a szereplők ezúttal is mindent megtettek a siker érdekében. — Ez egyúttal figyelmeztetést is jelentett, a jövőben még körültekintőbben, még gondosabban kell kiválasztani a bemutatásra kerülő műveket. Elkészítve az első év mérlegét, megfelelő eredményről számolhatunk be. 31 előadás, többezer néző, indulásnak szép siker. Ez azonban kötelez, ha azokat a gyerekeket — akiknek érdeklődését felkeltették az előadások a színház iránt — meg akarjuk tartani, akkor az 1970-es évadban legalább az első évihez hasonló színvonalú bemutatókat kell produkálni. Erre megvan a reális lehetőség, így bizakodva tekinthetünk a békéscsabai gyermekszínház második szezonja elé. DR. PAPP JÁNOS ÓVÓNŐKÉPZÉS ÉS ÓVODAI ÉLET A Magyar óvónőképző Intézetek Neveléstudományi Közleményei. VII. kötet. 1969. Az óvónőképző intézetek felsőfokú iskolává válásának tizedik évfordulója alkalmából kiemelkedő szerepet kap a Magyarországi Óvónőképző Intézetek Neveléstudományi Közleményeinek ez a VII. kötete. Az első közlemény ugyan még távolabbi múltra tekint vissza. Dr. Kelényi Ferenc soproni intézeti tanár „Az első törekvések Magyarországon a szocialista óvoda megteremtésére" c. tanulmányában emlékezik meg egy másik évforduló alkalmából a Tanácsköztársaságnak az óvodákra vonatkozó intézkedéseiről. A többi tanulmány és előadás viszont már az elelmúlt 10 év képzési eredményeit és a kutatásokban, kísérletekben megnyilvánuló korszerűségre törekvést reprezentálja. A kiváló szakemberekből álló lektori gárda, valamint Elek László felelős szerkesztő igényességének köszönhetően igen színvonalas írások kerültek e kötetbe. A korábbi kötetekben a szerkesztő inkább csak a téma szerinti csoportosításra törekedett, s így keveredett egymással a tudományos tanulmány az eredményekről szóló beszámolókkal, alkalmi előadásokkal. E kötetben igen szerencsésen rendez a szerkesztő, és a tematikai egységet is figyelembe véve különválasztja a tudományos közleményeket, a tanulmányokat az intézeti napok előadásaitól. A tíz éve felsőfokon működő három óvónőképző tanárai közül e kötetben a soproniak szerepelnek a legnagyobb számmal. A 14 tanulmány írója közül nyolc soproni, kettő kecskeméti és három szarvasi pedagógus műve. Az előadásokat tartok között most is ők vezetnek. Ezt csupán azért említem meg, mert a korábbi kötetben a szarvasi intézeti tanárok közleményei voltak többnyire túlsúlyban. Az „Űtípusú képzés — újtipusú óvoda" c. részben az első tanulmány Dudás János soproni tanár írása, amelyben arról számol be, hogy az elmúlt tíz év folyamán hogyan alakult az óvónőképző intézetben a módszertani oktatás és a gyakorlati képzés. Ugyancsak módszertani kérdésekkel foglalkozik Bauerné, Balla Gabriella (Sopron) munkája is, azt vizsgálva, hogy a tervszerűség és a kötetlenség miként jelenik meg az irodalmi foglalkozásokon. Fejlődéslélektani problémát vizsgál és ismertet Ecsédi András (Kecskemét) tanulmánya: „A mennyiség-, tér- és formaismeret az óvodában" címmel. Közérdeklődésre tarthat számot a probléma felvetése: vájjon megengedhető-e 3—6 éves korban már a mennyiségi fogalmakkal (pl. sok, kevés, semmi stb.) és a legegyszerűbb számolási feladatokkal (számlálás, számolás számkörbővítéssel) való foglalkozás? A szerző kimutatja, hogy az e korbeli gyermek érdeklődik a környezetben felmerülő ma359