Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - SZEMLE

EMLK A BÉKÉSCSABAI GYERMEKSZÍNHAZ ELSŐ ÉVADJÁRÓL Színházi vezetők, szervezők, szakemberek körében nálunk és más országokban egyre többször és egyre sürgetőbben szerepel témaként a 6—14 év közötti korosztály színházi igényeinek megnyugtató kielégítése. Ez az a korosztály, amellyel színházi közönségként alig számolhatunk, hiszen a műsorra kerülő ifjúsági jellegű darabok is legfeljebb a nagyobbak, a 13—14 évesek életkori sajátosságainak megfelelőek, a kisebbek ebből is kimaradnak. Pedig sem a rádió, sem a tv nem pótolja az igazi színház élményét, egyedüli megnyugtató megoldás tehát: a gyermekszínház! Évekkel ezelőtt Békéscsabán is szóba került egy ilyen vállalkozás terve, akkor azonban zátonyra futott, mivel nem akadt gazdája, nem volt meg a kellő anyagi fedezet, valamint olyan helytelen szemlélet is helyet kapott, mely feleslegesnek, sőt luxusnak vélt egy gyermekszínházat Békés megyében. 1968 őszén viszont jelentős fordulat következett be e téren. Eléggé nem dicsérhető módon felismerték a Megyei Tanács, a Megyei Művelődési Ház és a Jókai Színház illetékesei egy ilyen jellegű színház fontosságát, s helyes kooperációval megteremtették az induláshoz szükséges anyagi-, személyi- és tárgyi feltételeket. A Megyei Tanács vb-ülésen elfogadta és jóváhagyta a Megyei Művelődésügyi Ház által készített műsortervet és a közel negyedmillió forintos költségvetést. A határozat értelmében a színház gazdája a Megyei Művelődési Ház lett, annak irányításával és költségvetésében, a Megyei Tanács dotációjával működik, tagjai pedig a Békés megyei Jókai Színház művészei és rendezői. Ezzel Békéscsabán megalakult az ország második gyermekszínháza. (A fővárosban működik még a Bartók Gyermekszínház) Nem kellett sokáig várni az első bemutatóra sem. 1968. november 23-án Békéscsabán a Jókai Színházban volt Jékely— Kocsár: Mátyás király juhásza című mesejátékának a premierje. Az előadás sikere mindenkit meggyőzhetett arról, hogy érdemes volt megszervezni és elindítani ezt a szép színházi vállalkozást. A zsúfolt nézőtér, a csillogó gyermekszemek, az önfeledt izgalom és nevetés s a zúgó taps igazolták: kell ez a gyermekszínház Békés megyében! A siker — az ügyes darabválasztáson túl — Máté Lajos értő rendezésének és a színészek lelkes, odaadó játékának köszönhető. A Jókai Színház művészei megértették és magukévá tették azt az elvet, hogy „ez nem hakni! — ez színház!" Valamennyien komolyan vették szerepüket, a felnőtt előadások színvonalára emelték a mesejátékot. Színészeink átérezték a feladat nagyságát és jelentőségét, azt, hogy a nézőtéren ülő gyermekekből kerül ki néhány év múlva a felnőtt előadások közönsége, azt, hogy nem mindegy milyen lesz ez a közönség. Aki már gyermekkorban megismeri és megszereti a színházat, az később sem lesz hűtlen hozzá. Minden szereplő és közreműködő dicséretet érdemelt, azonban mégis Felkai Eszter, Szoboszlai Sándor és Tolnai Miklós férkőzött legközelebb a gyermeknézők szívéhez. A budapesti Bartók Gyermekszínház vezetősége szép példáját adta a kezdő társszínház segítésének, amikor kölcsönadta a fővárosi előadás díszleteit és jelmezeit. A békéscsabai gyermekszínház indulása méltó volt a vállalt feladathoz, ezt igazolta nemcsak az első bemutató színvonala, hanem a mintegy 4—5 000 néző előtt megtartott 20 előadás is. Különös jelentőséget kell tulajdonítanunk annak is, hogy nemcsak Békéscsabán és a megye városai358