Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szij Rezső: Tevan Andor könyvművészeti munkásságához

Az önérzetes hangú levél nem hatotta meg Tevant, aki ekkor már teljesen abbahagyni készült a könyvkiadást (s ebbeli szándékát valóra is váltotta: 1934-ig, A bölcs Esopusig nem adott ki könyvet.) Válasza az anyagi ügyekben érzelmekre nem hallgató, tőkés rideg hangjá így hangzott: Nagyságos Békéscsaba, 1927. május 10. Keleti Arthur úrnak, Budapest. Igen tisztelt Keleti úr! F. hó 2-ról kelt szíves levelére értesítem, hogy a Nyásforgató Jakab meséi c. kötet újabb kiadását azon oknál fogva nem tudom egyelőre nyélbe ütni, mert az első kiadásból még mindig nagyobb számú példánnyal rendelkezem. Elhiheti Keleti úr, hogy semmi egyéb ok nem forog fenn részemről. Ez az ok azonban, bármennyire kárhoztatja is, elég ahhoz, hogy a kiadással még várjak. Azt az Ígéretet szívesen megteszem önnek, hogy ha a könyv elfogy, új kiadást ugyanolyan formátumban, mint a többi France könyvem, meg fogok jelentetni. Őszinte tisztelettel vagyok igaz híve Tevan Andor sk.

1 S valóban, húsz évnek kellett eltelnie, amíg a könyv új kiadásának ügye napirendre került. 1947 októberében már javában folyt a levelezés az új fordítású kiadás előkészítése érdekében. A legnagyobb problémát a megfelelő illusztrátor megszerzése jelentette. Keleti a művészek egész sorával kísérletezett, köztük Pekáry Istvánnal, Győry Miklóssal, sőt Domanovszky Endrével is, azonban egyik sem találta el Keleti Arthur Anatole France-i ízlését. A megfelelő rajzoló hiánya már egészen ideges hangulatot teremtett, ami Tevan Andor 1948. február 5-i leveléből is kiderül. „ ... kizárt dolog, — írta Keletinek — hogy ha ön mindenfelé keres és kutat, mint ahogyan írja, ne tudott volna két év leforgása alatt egy megfelelő illusztrátorra szert tenni..." Hosszas keresgélés után Keleti mégiscsak ráakadt a megfelelő médiumra. Hincz Gyulára. Ha a Keleti Arthur addigi könyveit illusztráló művészekre gondolunk, mindenképpen remek nevekre bukkanunk, hisz Gulácsy Lajossal, Gara Arnolddal, Fáy Dezsővel, Balogh Istvánnal, Vértes Marcellel, Molnár C. Pállal találkozunk az elődök között. — Ezzel a választással Hincz Gyula a század két könyvművészetben kiválóan jártas egyénisége mellé került. Amit Kner Imre mindig a művészi könyv előfeltételeként hangoztatott: ti. az író, az illusztrátor és a tipográfus harmonikus együttmunkálkodását, az itt mondhatni -eszményi módon valósult meg. Hincz Gyula átforrósodva a feladattól, inspirálva kiadótól és fordítótól, hatolt bele a szöveg, a tartalom mélységébe, rejtett zugaiba, hogy aztán olyan remekművet alkosson, amelyről már a megjelenésekor az volt a könyvművészethez értők legjobbjainak, így Szentkuty Pálnak is a véleménye, hogy fölülmúlja a francia Dubout-t és társait. Tevan 1948. május 29-én írta Hincz Gyulának, hogy szeretné fölkérni a szóbanforgó könyv illusztrálására. Ecélból a már előzőleg folytatott személyes tárgyalásnak megfelelően beszélje meg Keleti Arthurral az illusztrálásra kerülő témákat és szempontokat. Tevan pedig a próbarajzok alapján semmi kétséget sem érzett Hincz vállalkozásának sikere iránt. Sőt reményét fejezte ki, hogy a közös erőfeszítés műalkotást eredményez. Tevan ismételten hangsúlyozta Keleti Arthur szerepét, akinek „mint valóban művelt olvasónak és műértőnek a véleménye a művészi határok tekintetében mértékadó."

2 Ugyanekkor a megbízólevelet is elküldte Hincz Gyulának, amely szerint a művész 30—35 db színes rajzot készít a Nyársforgató Jakab meséihez. Az illusztrációk készítését a megbízás szerint Hincz-nek június 15-én kellett volna elkezdenie és július 15-ig leszállítania. A megállapodás szerint az eredeti rajzok Tevan Andor tulajdonát képezik. — Az igazi nehézségek azonban ezután következtek. 352