Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Baranyai Kálmán: Csorvás XIX. század végi társadalomrajza, a házassági anyakönyvek alapján

leik segítségére kellett lenniök. Keresetük kellett a család fenntartásához, saját maguknak kellett ezenfelül megkeresni az új családalapítás gazdasági alapjait is. Ezért a lányok olykor elmentek a városba „házicselédnek", amint azt már említettük, de a legények is szüleik és saját maguk gazdasági megerősödése végett is, egykét évig önállóan maradtak és csak később nősültek. Mindez a kisbirtokosoknál nem volt szükséges: itt ezért néhány évvel előbb történhetett meg a házasságkötés. Az egyéb foglalkozásúak igen sokféle rétegből tevődtek össze: iparos, tanító stb. csak hosszabb tanulás, gyakorlat után gondolhatott házasságkötésre, így a férj életkora kitolódott, a lányok azonban itt is már 18—19 éves korban férjhez mentek. Foglalkozás és vidéki származás A vidéki születésűek vidéken lakók — fent láttuk — jelentős helyet foglalnak el a házasulok között. Ha most ezeknek a jelentőségét közelebbről kívánjuk vizsgálni, három fő kategóriát különböztethetünk meg: A múlt század végére Békéscsaba kiemelkedő helyi centrummá fejlődött, amelynek hatóköre kiterjedt a vizsgálódásunk tárgyát képező falura: Csorvásra. Ez az egyik tényező, amelyet szem előtt kell tartanunk: a békéscsabai vonatkozás jelentőségére az 5. sz. ábrával kapcsolatban már rámutattunk. Nem ennyire szembetűnő az uradalmi hatás, de mélyreható elemzés ezt is feltárja. Köztudott, hogy a 18. században a Harruckern-család donációba kapta Békés megyét. Később a birtok elaprózódott, de Csorvás határának nagy része a 19. század végén is Wenckheim uradalom területéhez tartozott. A Wenckheim családi birtok központja Gyulán, Űjkígyóson volt, de több községre kiterjedt a család és rokonságának a birtoka. Véleményünk szerint az uradalmi községből házasuló csorvási házasfelek olyanoknak tekinthetjük, akiknél az uradalmi — munkahelyi — hatás játszott közre a házasság kialakulásánál és a csorvási letelepülésnél. Akik sem a békéscsabai, sem az uradalmi kategóriába sem sorolhatók, azokat egyéb jelzéssel látjuk el. Végsősorban tehát a vidékieket — a nem csorvásiakat — három kategóriára osztottuk: békéscsabai, uradalmi és egyéb vonatkozásúakra. Ha egy tömegjelenséget három szempont szerint akarunk jellemezni és összehasonlítani, ennek ábrázolására az egyenlő oldalú háromszög a legalkalmasabb. Ha az egyenlő oldalú háromszögnek a magasságát 100%-kal tesszük egyenlővé, akkor az egyenlő oldalú háromszög belsejében levő bármely ponthoz tartozó magasságok együttes összege mindig 100%-ot tesz ki. Vagyis a háromszögben való elhelyezéssel a három szempont szerinti %-os megoszlást jellemezhetjük. Ha az összehasonlításra kerülő egységek a háromszögnek azonos területére kerülnek, akkor azok összetétele a három szempontra figyelemmel azonos, míg ha eltérnek, akkor különböző. A különbözőség irányát a csúcsokhoz való közelség jelzi. A 7. sz. ábrán egyenlő oldalú háromszögben a vidéki születésű és lakos házasulókat a békéscsabai, uradalmi és egyéb szempontból osztályozva helyeztük el. A háromszögben az agrárproletár réteg ábrái nagyjából azonos területrészen foglalnak helyet; ez azt jelenti, hogy a kistáji centrum (Békéscsaba) és az uradalmi '•— munkahelyi — hatás erre a rétegre jelentős volt, s csaknem azonos erősségű. A kisbirtokos és egyéb nemparaszti réteg vidéki beházasodása nem nagyszámú volt. Így általános érvényű következtetést levonni a kapott eredményből nem lehet. Minden esetre a centrális — békéscsabai — és uradalmi — munkahelyi — kihatás mindkét vonatkozásban gyengébbnek látszik, mint az agrárproletároknál. Az összlakosság foglalkozása 1900-ban A házassági anyakönyvből a házasulok foglalkozási adatait ki tudtuk gyűjteni és a foglalkozási megoszlásukat is kidolgoztuk. 328