Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Baranyai Kálmán: Csorvás XIX. század végi társadalomrajza, a házassági anyakönyvek alapján

A Békés megyei beházasodások területi megoszlását az 5. sz. ábra szemlélteti, térképvázlat-szerűen. Ezen a térképvázlaton az öt esetnél kevesebb előfordulást a négyzet vagy kör alak nagyságával fejeztük ki, míg ha ugyanabban a településben több azonos beházasodó is előfordult, úgy a megfelelő alakba, alakhoz írt számjegygyei jelöltük a házasulok számát. Pl. az ábráról leolvasható, hogy az öt év alatt a Csorváson házasulok közül 32 leány és 15 legény volt olyan, aki Csorváson lakott ugyan, de születési helye Békéscsaba volt. Jellemzőnek tartjuk azt, hogy Békéscsaba kiugróan magas helyet foglal el az előfordult beházasodások alapján a megye települései között. Békéscsaba ebben az időben már ipari, kereskedelmi, közlekedési centrum volt, és Csorvás is ahhoz a kistájegységhez tartozik, amelynek a központja Békéscsaba. Orosháza hatása — kisugárzása — jóval kisebb. Hogy Csorvás településének a megye többi részével való kapcsolatát mélyrehatóan elemezhessük, szükségesnek látszik a házasulok foglalkozási viszonyainak a vizsgálata. A házasulok foglalkozása A házassági anyakönyv tartalmazza a házasfelek foglalkozására vonatkozó megállapítást. Mégis a nők sajátos — akkori — helyzete folytán az anyakönyvben legnagyobbrészt „háztartás" vagy „háztartásbeli" kitétel olvasható a feleség foglalkozásaként. Ezért a szülő foglalkozására visszavezetve, családtagként lehetett ezekben az esetekben a feleség foglalkozását közelebbről meghatározni. További problémát okoz az is, hogy eltérő a szóhasználata a anyakönyvnek és a korabeli statisztikai meghatározásnak. Ennek azonosságát is igyekeztünk megteremteni. Legnagyobb számban „mezőgazdasági napszámos" megjelöléssel találkozunk az anyakönyvben, s ezt a szóhasználatot mi is átvesszük. Ez tulajdonképpen megfelel a KSH korabeli mezőgazdasági munkás fogalmának. Mi most a konkrétabb „napszámos" megjelölést használjuk. A másik jelentős agrárproletár rétegre az anyakönyv igen sok elnevezést tartalmaz, s ezért itt mi most nem az anyakönyv, hanem a KSH megjelölését alkalmazzuk: mg. cseléd-nek kategorizálva az anyakönyvben „éves béres", „havi béres", „kocsis", ..gulyás", „kanász", „juhász" és „dohánykertész" elnevezéseket. A dohánykertészek elég gyakori előfordulása (a mg. cselédek 15%-a) arra utal', hogy a múlt század végére bizonyosfokú intenzív gazdálkodás alakult ki. A kisbirtokos megjelölést az anyakönyvi szóhasználat szerint eredetiben átvettük. Az iparos különböző szakmáit összevontuk, de felsoroljuk azokat a szakmákat, amelyek előfordulnak a házasulok között: asztalos, bognár, gépész, géplakatos, kovács, kerékgyártó, kéményseprő, molnár, sütőmester, vendéglős. Ez a felsorolás mutatja, hogy a múlt század végén Csorváson a helyi lakosság szükségleteinek közvetlen kielégítése, valamint a mezőgazdasági üzemek részére szükséges javítómunkákat végző iparosok éltek. Hasonló képet nyerünk az iparossegédek szakmai felsorolásából is: ácssegéd, csizmadiasegéd, gépészsegéd, kovácssegéd, kéményseprősegéd, szabósegéd. A kereskedők is differenciáltan jelentkeztek, mert az anyakönyvben vegyeskereskedőn kívül sertéskereskedő, kereskedelmi utazó megjelölés is szerepel. A Békéscsaba—Szeged közötti vasútvonal 1870 óta üzemelt, s így a közlekedési dolgozók közül MÁV alkalmazottként vasúti munkás és váltókezelő fordul elő. A közigazgatási alkalmazottak közül megemlíthetjük a községi kocsisokat és hivatalszolgákat, mint akik házasságot kötöttek a vizsgált öt évben. Végére hagytuk a felsorolásban a tanítókat, de a község szellemi arculatának kialakításában, a jövő nemzedék nevelésében igen fontos szerepük volt. S hogy a társadalmi rétegeződés teljes legyen, egy földbirtokos és egy földbirtokos családtag házasságkötését is megtaláljuk a házassági anyakönyvben. 324