Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Márai György: A gazdálkodás eredményessége és a jövedelem alakulása az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben

hetett volna használni, sőt egy részét a fennálló fertőző gyomor- és bélgyulladás miatt fel kellett számolni. A meglevő állatállomány számára a férőhely biztosítva volt a régi épületekben, de a takarmányozásuk csak részben volt megoldott a kez­deti időkben. A fejlesztés tehát két irányban indult el. Egyik feladat volt az állatállomány felfejlesztése és a törzsállomány kialakítása. A szarvasmarhák létszámát sikerült hamarosan 500 db-ra növelni, de a vásárlás minőségileg nem sikerült, mert nem jó termelőképességű állatokat kaptak. A Répcelaki Állami Gazdaságból 140 db tenyészsüldőt kaptak, melyek alkalmasak voltak törzskönyvezés alá vont törzs­állomány kialakítására. A süldők azonban nem voltak mentesek a fertőző veté­léstől és így a későbbi időben szívós munkát és nagy ráfordítást igényelt a törzs­állománynak a brucellózistól való mentesítése, hisz a létszám közben 950-re emel­kedett. Párhuzamosan a juhállományt 420-ra, a baromfiállományt pedig 2560 db­ra emelték fel. A fejlesztés másik irányát a szükséges épületek biztosítása jelentette. Mivel tehénistálló a régi épületekben volt, így egy 102 férőhelyes tehénistállót kellett korszerűen megépíteni. A juhok elhelyezését úgy oldották meg, hogy a dohány­pajtákban teleltették ki őket és nyáron a legelőkön szalmatetős színeket építettek a juhok részére. A sertéstenyésztés céljára felépítettek a tenyésztelepeken 120 fé­rőhelyes kocaszállást, 80 férőhelyes fiaztatót, amelyeket később szükség szerint fokozatosan bővítettek. Ugyanígy az eredetileg két 500 férőhelyes hizlaló épüle­teket később 2800 férőhelyesre kellett bővíteni. Az eredetileg szerfás jellegű épü­leteket fokozatosan korszerűekké építették át. Ma már mind a négy főtelepük el van látva bekötőúttal, sőt megvalósították az épületek téli fűtését is. Ugyanígy érték el a górék és magtárak bővítését is a szükséges takarmánykészlet tárolására. Sokévi szervező s nevelő munkára volt szükség, hogy a megtermett abrakfélesé­gek 50—60%-ának kiosztását igénylő tagság kielégítése mellett az állatállomány korszerű takarmányozására megfelelő mennyiségű s minőségű takarmánybázis áll­jon rendelkezésre. A növénytermelés szerkezetének megváltoztatásával, a termelt abrakféleségek fajtáinak megfelelő kiválasztásával, de főként az agromechanika és az agrokémia korszerű módszereinek alkalmazásával 1966-ra érték el, hogy ta­karmányellátásuk teljesen kielégítő lett. A szükséges 250—270 vagon abraktakar­mányt saját területükön termelik meg. Többféle takarmányelőkészítési és etetési eljárást kísérleteztek ki, amelyek minőségileg emelték a takarmányozás eredmé­nyeit és gazdaságosságának szintjét. így tértek át a tápok etetésére. 1965. évtől saját keverőüzemükben állítják elő az abrakkeverékeket, amelyekhez saját terme­lésű abrakjaikat és az ipar által gyártott koncéntrátumokat használnak fel. Mind­ezen takarmányfejlesztésnek lett az eredménye, hogy míg kezdetben 5,5—6 kg abrakot használtak fel 1 kg sertéssúly előállításához, ma már 4—4,5 kg abrak­keverék is elegendő ugyanazon súlygyarapodás biztosítására. Hízómarháiknál a napi súlygyarapodás 0,50 kg volt, ma már napi 0,90 kg-ot is elérnek. Hízósertés­nél a napi súlygyarapodás átlagosan 0,55 kg — míg a keményítő értékesítés a szarvasmarháknál 16,6%. Az 1961 óta bevezetett gépi fejés mellett a tehenek tejtermelését egy tehénnél egy laktációs időben 2200 literről az 1968. évben elért 2882 literre emelték fel, ami jóval több a 2412 literes járási átlagnál. Sertésállományuk 1965-ben már elérte a „brucellamentes tenyészet" minősíté­sét. Azóta az évenként megismételt vérvizsgálattal ezt a minősítést ellenőrzik és fenntartják. Érthető tehát, hogy a termelőszövetkezettől az ország minden részé­ről szívesen vásárolnak állami gazdaságok és Sernevall-ok brucellamentes törzs­tenyészet kialakítására tenyészsüldőket, hogy saját állományukat kicseréljék. A termelőszövetkezet szarvasmarha-állományának gümőkórtól való mentesí­tése már vontatottabban haladt, hisz az állategészségügyi követelményeknek meg­felelő állomány és férőhely biztosítása már körülményesebb, költségesebb is. Ez idő szerint a szarvasmarhaállomány 80%-ban TBC-negatív, de még 9—10% tb­pozitív és így az 1969 végére várják a gümókórmentesítés teljes megvalósítását. Hízómarháikat Görögországba, Svájcba, Olaszországba, — sertéseiket pedig Cseh­309

Next

/
Thumbnails
Contents