Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Dr. Juhász Antal: Nyolc nemzedék élete

NYOLC NEMZEDÉK ÉLETE (Az orosházi múzeum új állandó kiállítása) Orosháza népe 1969-ben ünnepelte a helység telepítésének 225. évfordulóját. Gazdag, sokoldalú ünnepségsorozat tanúsítja: a város vezetői gondoskodtak arról, hogy az orosháziak méltó módon emlékezzenek a községalapító ősökre, a helyi történet sorsfordulóira, különösen a 25 éve történt fölszabadulásra és a szocialista fejlődésben azóta megtett útra. Ennek az ünnepi rendezvény-sorozatnak egyik jelentős eseménye volt a Szántó Kovács Múzeum új állandó kiállításának megnyitása, 1969. október 4-én. Itt nyitotta meg Darvas József az Országos Múzeumi Hónapot is. Nem csupán az alkalom kínája a kiállítás jelentőségének kiemelését. Orosháza semmi mással nem állíhatott volna szebb emléket az 1744-ben itt letelepülő, vallásuk miatt üldözött dunántúli jobbágyoknak és azóta élt nemzedékeknek, mint éppen ezzel a kiállítással. Öt éve, hogy megjelent a város történeti és néprajzi monográfiája, amely bizonyára sokáig kiemelkedő mércéje lesz a hazai helytörténeti kutatásoknak és tanulságos olvasmánya a helyismeret és a néphagyományok iránt érdeklődőknek A múlt tudományos igényű föltárása után most ez a kiállítás nyújt rendszerezett, jól megválasztott ismereteket az orosháziaknak — s reméljük, nem csupán nekik — az idevaló táj történeti-emberi sorsáról. A rendezők újszerűen tagolják a kiállítás anyagát. Már a cím megválasztása erre utal: nem történelmi korszakokhoz, jelentős köztörténeti eseményekhez kötik a kiállítás fölépítését, hanem az 1744 óta Orosházán élt nemzedékek életéhez. A helytörténet ilyen szempontú bemutatása, taglalása nemcsak újszerű, hanem igen rokonszenves vállalkozás. így jobban előtérbe kerül a mindenkoron itt élt ember; látjuk munkaeszközeit, környezetét, mindennapjait, harcait, még a kezevonását is. Életközeiben vannak a megelőző nemzedékek. A látogató halad a kiállításon és a tárgyakat, dokumentumokat mindjárt egy-egy nemzedékhez tudja kapcsolni, következtet az egyes nemzedékek helyére és magához — a mi korunkhoz — tudja mérni az elődök életét. Nem állítjuk, hogy egy helytörténeti kiállítás ilyen taglalása mindenütt követendő, de a viszonylag nem nagy múltú Orosházán — ahol a telepítés óta ma „csak" a nyolcadik nemzedék él, — ez a koncepció új, izgalmas lehetőségek kiaknázására nyújtott alkalmat. A kiállítás emberközelségét segíti a történeti és néprajzi anyag együttes fölhasználása és szerencsés összeválogatása. Az első nemzedékhez (1744—1780) az állattartás tárgyi anyaga kapcsolódik. A Dunántúlról áttelepült ősök ugyan földműveléssel is foglalkoztak, de életmódjukban, megélhetésükben fontosabb volt a legeltető pásztorkodás és a kezes, istállózó jószágtartás szerepe. így életük bemutatására joggal szerepelhetnek a paraszti állattartásnak legtovább a közeli Vásárhelyi-pusztán föllelhető hagyományos tárgyai. A második nemzedék (1750— 1810) életében lett jelentőssé a szántóföldi földművelés, s ezért itt az emberi munkát, a hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei érzékeltetik. A harmadik nemzedék (1780—1840) idejében bontakozik Orosházán a céhes ipar, amit szép XIX. századeleji tárgyak, kékfestő dúcok, mézeskalácsos minták, kalapos és kádár eszközök képviselnek. 274