Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 2. szám - Dr. Banner János: Dr. Banner Benedek emlékének

tunk, hanem a nedves pincében még meglevő, valóban a nép életét, foglalkozását bemutató kiállítást akartunk. Az azonban, hogy a Körösök vidékéről még megmaradt, egy fából készített egyetlen csónak és az igazán nagy gonddal összegyűjtött és még meglevő halászati eszközök, földművelő szerszámok valóban megfelelő felállításban, a dolgozó nép művelődéstörténeti és néprajzi tárgyait méltó helyükre juttassuk, az elnök határozott ellenállásán végleg meghiúsult. Lehetett volna erre azzal felelni, hogy a megkezdett munkát abbahagyjuk, de az ügy érdeke mást kívánt. Megkezdtük tehát a munkát. Két esztendő után végre kiszedettük az 1912-ben végzett ásatások óta még mindig bent maradt földet az edényekből, preparáltattuk. tisztíttattuk, és az akkori szokás szerint táblára raktuk a régészeti anyagot, és a lehetőségeket kihasználva legalább áttekinthetően csoportosítva, magyarázó feliratokkkal ellátva, kor szerint osztályozva állítottuk fel a jelentős régészeti anyagot. Az összefoglaló magyarázó táblák igyekeztek világos képet rajzolni az újkőkortól a középkorig. Ez sikerült is, de mi tagadás: volt ebben békési, gyomai, gyulavarsándi és sok lelőhely nélküli anyag is. de csabai alig-alig került. Ez természetesen — egy nagy egységhez tartozván valamennyi lelőhely, még ha az országhatár közte is feküdt — nem látszott rneg a kiállításon, de a szakember tudta, hogy csak azt a munkát végezte el, amit a tervszerűtlen és lehetetlen gyűjtési viszonyok megengedtek. Elkészült a néprajzi kiállítás is. Linder László valóban nem fukarkodott az anyaggal, s így — talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy fennállása óta először — olyan, a kor kívánalmainak megfelelő kiállítás nyílt meg Békéscsabán, amilyen azelőtt soha. Az a kevés — egyes korokból túlsók —, ami volt a maga egyszerűségében, szégyen nélkül sorakozhatott fel az akkori hódmezővásárhelyi és szegedi múzeumok mellé. Az 1931. június 5-én tartott megnyitó ünnepen Márton Lajos beszélt a múzeum feladatairól, e sorok írója pedig Békés megye régészeiről tartott előadást. Ez az előadás a Körösvidékben jelent meg és ízlésesen elkészített különnyomatban, mint a Békéscsabai Múzeumbizottság Kiadványai c. sorozat 1. füzete került az érdeklődők kezébe. A kiadvány megjelentetése Banner Benedek szerkesztő gondolata volt. Ezzel is bele akarta vinni a múzeumot az országos vérkeringésbe, mert tudta, hogy — néhány jóakaratú emberen kívül — a régészeti munkában nincs kire támaszkodnia. A füzetet csakhamar követte a második és a harmadik. Még 1933-ban megjelent a „Középkori gölöncsér kemence Békéscsabán" (1—7. 1.), majd „A Békéscsaba-jényesi sírmező" (1—29. 1.), mind a kettő a már említett folyóirati cikkek különnyomataként. 1934-ben „XII. századbeli magyar lelet Békéscsabán" címen sírleletet közöl (Dolgozatok . . . Szeged, 1933—34. 297—298. 1.). 1937-ben ő tájékoztatta a múzeumi bizottságot a sokat ígérő — de egyirányú szemlélet folytán csak keveset adó — köröstarcsai ástaásokról (Békésmegyei Közlöny, 1938. VIII. 24.), s egyúttal — legalábbis a megyében — elsőként tett javaslatot arra, hogy a tanyai tanítókat — csoportokban behozva — tájékoztassák a múzeumi munkáról, s főleg a régészeti leletek megmentésére oktassák ki őket. Ez a gondolat is belefulladt a képtár, ebben az esetben valóban felesleges magyarázgatásába. Azután hosszú időre más irányba terelődik a munkássága. Mini a leánygimnázium igazgatója, didaktikai, pedagógiai, földrajzi, történelmi 240