Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - SZEMLE

ipar kezdetét a Bohn-gyár alapításával azonosítja, azaz 1908-ra teszi. A valóság ezzel szemben sokkal kedvezőbb: Az első nagyobb csabai téglagyár, a Suk, Wagner és Társai, 1891-ben indult! 1971-ben a 80. évfordulót ünnepelheti a csabai tégla- és cserépipar! Az 1891-es adat egyébként több közkézen forgó munkában (pl. a Korniss Géza szerkesztette Békéscsaba c. monográfiában, a 298. oldalon) megtalálható. Igazságtalanok lennénk Szigeti Lajos gondosan megírt munkájával szemben, ha meg nem állapítanánk füzetének objektivitást tükröző tényszerűségét, felsorakoztatott adatainak megbízhatóságát, újszerűségét. Összeállítása jó előmunkálat egy későbbi, részletes monográfiához. Szándéka láthatólag nem volt több a jubileum méltató megtisztelésénél, s ezt becsülettel teljesítette. Megfelelő lektorálással munkája ilyen anyaggyűjtés és ilyen terjedelem mellett is sokat erősödhetett volna. A segítőkész bírálat könnyen elérhető, értékes forrásanyagokra (pl. a kompaszszok) is ráirányíthatta volna a figyelmét. Bányai György: TÍZÉVES A VÁRFÜRDŐ (Gyula, 1969. 52 1. A Gyulai Városi Tanács és a Gyulai Fürdő-, Víz- és Csatornamű Vállalat kiadása) c. illusztrált összeállítása az országos hírnévre emelkedett gyulai fürdőtelep történetét kívánja bemutatni, elsősorban az idegenforgalmi propagandát szolgálva. Dr. Vidó István mélyenszántó, várospolitikai koncepcióból fakadt, velős előszava után a fürdő létrejöttének históriáját, majd fejlődésének rajzát kapjuk, sajnos, annyira személytelenül, hogy ez azonnal szembeötlik. Az összeállítás érezhetően gyors munka eredménye. Sok jó szerkezetbeli ötletét, gondolatát, a helyenként hatásosra sikerült megformálást dicsérettel említhetjük. A nagyon gyenge képanyagú füzet stílusa tetszik legkevésbé. Helyenként egy ilyen célú kiadványba is jól illik a lelkesült, ünnepi beszédben megszokott stílus. De ilyen terjedelemben, elejétől végig ezen az egy húron játszani nem egészen szerencsés megoldás. A kiadványból sok minden nem derül ki. Nem tudjuk meg következetesen, hogy a gyulai fürdő forgalma évenként hogyan alakult, nem kapunk még vázlatos összemérést se arról, hogy pl. Hajdúszoboszlóval, Harkányfürdővel szemben hol van Gyula helye a hazai fürdőkultúrában. A kezdetek sokoldalú bemutatása után bizonyos elnagyoltság, tényszegénység jelentkezik a füzetben. Az idegenek jó tájékoztatására, a fürdőért végzett áldozatos munka iránti jogos megbecsülés felkeltésére így is alkalmas a kiadvány, különösen a hőskor emelkedett hangú bemutatásával. Mindhárom kiadvány beleesett a vidéki alkalmi publikációk gyermekbetegségébe, egy apró, de évtizedek múltán komoly jelentőséget elérő adat mellőzésével: A kiadás helye, éve és a kiadó csak a nyomdai impresszumból következtethető ki, a belső címlapon elfelejtették feltüntetni. Könyvtárosok a megmondhatói, mennyi bosszúság származik ebből! Megjegyzéseinkkel nem szeretnénk elriasztani a hasonló kiadványokon munkálkodókat, mindössze a nyomtatott betűvel együttjáró szakmai felelősségre kívánjuk egy kicsit felhívni a figyelmet. Minden készülő munka szerzője saját érdekét és munkája rangját védi akkor, ha legalább az alapvető módszertani tájékozódást elvégzi és a segítőkész, de szigorú bírálat utáni javításokat elvégezve adja nyomdába kéziratát. A Hazafias Népfront Megyei Helytörténeti-Honismereti Bizottsága, a megyében működő múzeumok és a megyei levéltár szívesen és bármikor adnak szakmai segítséget; a kezdő, jószándékkal teli kutató nincs magára hagyva, kérje és igényelje a támogatást. DR. SZABÓ FERENC 166