Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - SZEMLE

EGY EMBER ÉLETE (Dr. Tóth Lajos: Krecsmarik Endre élete és munkássága. Szarvas, 1969. 184 pp. + 12 pp képmelléklet) Ha azokról az emberekről esik szó, akik a Magyar Tanácsköztársaság idején a falvakban és a városokban különféle vezető szerepet vállaltak, hivatalt viseltek, rendszerint kiderül, hogy nevükön túl alig tudunk róluk valamit. Még a tanácshatalom idején végzett munkásságuk is jobbadán csak nagy vonásokban ismeretes. Kik is voltak ők? Milyen volt életpályájuk a forradalomig? Mi jutott el hozzájuk a világ szellemi mozgalmaiból? Mikor és hogyan találkoztak a marxizmussal és a munkásmozgalommal? Mind-mind válaszra váró kérdés. Tudjuk, sokan voltak, a társadalom különböző rétegeiből indultak el és különféle utat jártak be mígnem a proletárhatalom vezetőinek derékhadává váltak. Valóban nem lenne kevés munka a történész szániái i életük feltárása, nyomon követése. Mégis, úgy vélem, tudományos és nevelési szempontbúi egyaránt megérné. Erre biztat mindenképpen az a tekintélyes kötet is, amely Krecsmarik Endréről a Szarvasi Városi Tanács V. B. kiadásában nemrégiben látott napvilágot. Szerzője, az ismert helytörténetíró és neveléstörténész, dr. Tóth Lajos, Krecsmarik iránti tisztelettől és szeretettől áthatva, és egyben tudományos igénnyel rajzolta meg Szarvas nagy fiának politikai, szellemi portréját. Krecsmarik Endre küzdelmes életútjának leírásakor a szerzőnek sikerült feltárnia azt a folyamatot, amelyen Krecsmarik eljutott odáig, hogy a Tanácsköztársaság idején aktív vezető szerepet vállalt. Bár a szerző nem mondja, mi mégis tudjuk és érezzük, hogy ez az út nem egyedül Krecsmarik életpályájának sajátja, hasonlít ez az akkori Magyarország sok olyan tanítójához, akik tudatosan vállalták a Tanácsköztársaságot 1919-ben. Kutató emberek ők, akik a magyarországi társadalmi haladás fő kérdéseire keresik a megoldást. Legtöbbje, mint Krecsmarik is a 48-as szabadságharc hagyományainak tiszteletében növekedett. Századunk elejére esik politikai eszmélkedésük, éppen arra az időre, amikor a korábbihoz viszonyítva felgyorsul az információ, tc'bb jut el hozzánk az európai eszmei-politikai áramlatokból. Ez az az időszak, amikor a marxizmus kezd behatolni a különféle értelmiségi rétegekbe Magyarországon. Krecsmarik is, akit kora ifjúságától fogva érdekelt a közélet, s aki közelről tapasztalhatta a magyarországi társadalom ellentmondásait, ellentéteit, mohón keresi ezekben az áramlatokban a megoldást. Botladozva, tévedve is, a különféle filozófiai gazdasági nézetekből egy-egy tételt kiválogatva próbálja kialakítani önmaga számára azt az elméletet, amelynek segítségével szerinte a társadalmi, gazdasági bajok kiiktatódhatnának a magyar nép életéből. Nézeteinek, felfogásának mint újságíró, lapszerkesztő hangot ad. Az általános emberi humanizmus, a polgári liberalizmus eszméitől fokozatosan jut el a „tisztító vihar", a szocialista forradalom igenléséig. Tóth Lajos helyesen mutat rá, hogy Krecsmarik sokoldalú ember volt: foglalkozott a társadalmi-politikai elméletekkel, -a jövő tanítóit nevelte , újságíró volt, neves archeológus, akinek eredményeit ma is számontartja a szakirodalom, és mindezzel együtt közéleti ember is, Krecsmarik rengeteget tett, hogy szűkebb hazája, Szarvas dolgozó társadalmának kulturális életét kibontakoztassa és igy folytassa azokat a szép hagyományokat, amelyek Tessedik Sámuel és Vajda Péter nevéhez fűződnek. Elsősorban Krecsmarik érdeme, hogy a szarvasi Szabad Lyceum éveken át az ismeretterjesztés, az iskolán kívüli népművelés hathatós eszköze volt. De ez nem minden. Itt születik meg az ő kezdeményezésére a Munkásgimnázium gondolata is. Nincs arra módunk, hogy egy rövid ismertetés keretében részletesen foglalkozzunk Krecsmarik Endre népművelő tevékenységével. Azt azonban kedves kötelességünknek tartjuk, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét a könyvnek erre a fejezetére, amelyet az egyébként is sikerültnek mondható munka legszebb részének tartunk. Hadd jegyezzük meg azt is, hogy ebben a fejezetben a szerző a népművelésnek, az ismeretterjesztésnek olyan eredeti formáit és módszereit tárja fel, amelyeket érdemes volna most is alkalmazni. Növeli a kötet értékét a mellékletben közölt képanyag és Szarvas 1918— 1920 közötti történetére vonatkozó időrendi táblázat, amely a helyi eseményeket az országos eseményekbe ágyazva adja. 167