Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Fülöp Károly: Emlékeim Sinka István pályakezdéséről

elfelejtett ösvényeket, ahol Sztárai Mihály zsoltárait énekelve jártak egykor a hit és robot szomorú mártírjai szörnyű századok fekete éjszakájában. így érkezett meg Sinka István, a pornak, a fának, a bércnek követeként elsüllyedt faluja elé, hogy népe érdekében szóljon egy szót a Naphoz, amelyben a költő a megváltás Keletről jövő fényét, a Nyugattal átélt ezer év rabsága után, a szabadulást látja az idegen város talmi csillogásában. Ezen a földön szerinte új teremtésre van szükség, sok millió, termő magyar tűzhelyre ,,ahol vért és aranyat teremt a férfi tág, tiszta szemmel nő a gyermek, s csókoló szájjal dalol, dalol a hitves." (Magyar teremtés) Ez a magyar faj hódításának új korszaka lenne, a magyar lélek, a magyar szív, a magyar agyvelő teremtő munkájának szabad, virágzó földjén. Magányos, különös sípján hívja tervéhez a tanyát, falut és a várost. De hangjára csak nagyon kevesen figyelnek ... Sinka István hangja nem a nép egyszerű nyelve. Bár a tanyának és falunak akar himnuszokat zengeni, amíg el nem bukik — mégis ez a hang a gondolkodó kevesekhez szól. A nép olvasni aligha fogja nagy tömegeiben... Legtöbb himnusza kavart és homályos, mint a rőzselángból felszálló füst. Hiszen nem is lehet ez a költészet kristálytisztán kiforrott, világos, tudatosan felépített, nagyvonalú — egy felriadt, későn és hirtelen betűre tapadt különös paraszt versvillanásai ezek csupán. És ebben a minőségben kétségtelenül egyedülálló, csodás jelenség. Amikor Sinka István olvasni kezdett és beleütközött magyar sorsa tragikus valóságába, homályos, teremtő ösztöne villogó szavakban robbant ki. Kosztolányi: Meztelenül^ c. kötetét olvasva a szabad vers rövid és tömör ugrásai, korlátlan lehetőségei önként kínálkoztak mondanivalói számára. így lett ő az áradó, arany szavak szerelmese. Rejtelmes érzéshullámok fakadtak föl benne és van ugy néha, mintha mámoros szavai mögött elmosódna mondanivalójának igazi lényege. Sajátos művészi ösztöne azonban jó néhány versében igazi és maradandó szépet alkotott (Űj vers, Magyar termés, örökség, Sejtések verse stb.) és sokszor mozgalmas, bonyolult és eredeti hangulat festésére és hasonlat teremtésére is képes (Hajnali híd a holt Tiszán, Kedvesemről). Formaérzéke és verselő technikája sok versében meglepően fejlett és egy kész költő arcát mutatja. Előre gondolt terv nem vezeti, öntudatlan alkotó és ezért igazi költő. V. Kiss Margit: Fűrészelő 159