Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - VITA - Sárhelyi Jenő: Kóruskultúránk múltjából

VITA KÖRUSKULTÜRÁNK MÜDTJÄBÖL (Eredmények és problémák) Kórusvezető pályafutásomat 30 évvel ezelőtt kezdtem. Az azóta eltelt idő sok-sok emléke közül máig is elvenen él bennem a következő: egy nagyhírű üzemi kórus próbahelyisége előtt várakoztunk, amikor hozzám lépett egy alacsony termetű, széles vállú, boltozatos mellkasú férfi. Amikor megszólalt, azt hittem fagottot hallok a közelemben. Olyan mély férfi beszédhangot addig még sohasem hallottam. Azt kérte tőlem, ellenőrizzem, hogy .iól tudja-e a kvintkört. Valóban jól tudta. Örömömben. hogy ilyen dalossal találkoztam, a közelben fekvő drótdarabbal leírtam a homokba a következő ritmust: páros nyolcad negyed, páros nyolcad negyed, és kértem, hogy olvassa el. A válasz így hangzott: Nincs nevük a hangoknak? — Nincs. — Hát akkor? — A ritmust nem tudja elolvasni? Hogyan kellene? A beszélgetés itt félbeszakadt, mert elkezdődött a próba. Sok esztendő telt el azóta, és mindannyiszor eszembe jutott Ulbrich Ödön bácsi és a vele folytatott, de soha be nem fejezett beszélgetés — ez úgy látszik jelképpé lett — valahányszor feltettem a kérdést magamnak: miért nem énekelnek, miért nem olvasnak kottát a magyar énekkarok? Ez a kérdésem ma is fennáll, pedig nem én vagyok az első és az egyetlen, aki ezzel a kérdéssel hazánkban foglalkozott. Néhai dr. Üij József, a munkásdalos mozgalom hűséges és fáradhatatlan kórusvezetője is sokat tett, és törte magát ezen a téren. Az egykori Munkásdalegyletek Szövetsége hivatalos lapja, „Munkások Dal- és Zeneközlönye" arról tudósít, hogy ez a kérdés már 1925-ben fennállott, és tudjuk, hogy az akkori időben milyen hallatlan erőfeszítésnek és sokat ígérőnek számított az a tény, hogy 150 dalos adta fejét a kottaolvasó tanfolyam elvéazésére. Í925. november 22. az a nap, amelyen a sűrűn lakott, munkásnegyedek néhány iskolájában — VI. Váci út 61.. VII. Aréna út 25. és VIII. Erdélyi u. 11. — meg-*" indult a munka. Érdemes megemlíteni a 3 karvezető nevét is: Teszársz, Varsányi és Berecky Béla, akik dr. Üij József országos karnagy irányításával és ellenőrzése mellett végezték az oktatást. A vezetőség hitte, „hogy egy pár év múlva hatalmas gárda lesz dalárdáinkban, akik kottából fognak tudni énekelni, és ezzel dalárdájuk nívója emelkedik". Két évvel később szomorú beismerés hangján számol be a lapban Paior Oszkár: „Az első nagy föllángolás azzal kezdett kecsegtetni, hogy pár éven belül dalosaink 50%-a kottáról fog tudni énekelni. Sajnos csalódtunk." Kiderült, hogy a tanfolyam száraz és unalmas volt. Ennek ellenére mégis akadtak olyanok, akik megmaradtak, s nemcsak az alapfokot, de a „haladó kurzust" is elvégezték. Magam is ismertem ilyen végzettségű dalost. Eredménye, országos méretű tömeghatása nem volt lemérhető. Ez a jószándékú és becsületes törekvés megmaradt a fővároson belül. Hogy miért nem sikerült tömegméretűvé tenni, annak több oka van. 1. Azért, mert kiemelték természetes helyéből, magából a kóruspróbából és el116