Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Kovanecz Ilona: Koszta Rozália kiállításáról

Koszta Rozália: Kislány csészével formai kísérletezés, hanem mindig a legkomolyabb emberi mondanivaló hordozója. Színei megválasztását is mindig az egyéniségének, s a vele kapcsolatos mondanivalónak rendeli alá. Soha nem ismétli magát, innen van az, hogy portréi ily nagy számban egymás mellett függve sem válnak unalmassá, egyhangúvá, hanem szinte egyik a másikát még jobban kiemeli, érvényre juttatja. Ugyanazzal a mély művészi alázattal, mellyel az ember felé fordul, találkozunk akkor is, mikor tájat vagy virágot, csendéletet fest, mert ebben is az őt körülvevő emberi környezet, a szülőföld iránti szeretet nyilvánul meg, s ugyanaz a képesség. hogy a legmindennapibb, legegyszerűbb jelenségben is meglássa a szépséget. Sommázottan jeleníti meg a szürkületben világító fehér tanyaházat, a fák sötét sziluettjét: „Fiú lovakkal" című képén az ember és természet harmonikus kapcsolatának már-már kiveszőben levő mélységes nyugalmát érezzük. A kisvárosi csendnek, a vihar előtt elnéptelenedő utca hangulatának mesteri megragadása a „Céllövölde" című kis festménye. Vannak képei, melyek érzékenyen, s ugyanakkor nagy erővel sugározzák az évszakok változására reácsudálkozó, abban gyönyörködő örök emberi érzéseket; a művész színei kivirúlnak e képen, mint a 101