Békési Élet, 1970 (5. évfolyam)

1970 / 3. szám - SZEMLE

A függelék hálás emlékezésként sorolja fel a Békéscsabai Tanítóegylet alapító tagjait, később belépett tagjait, elnökeit. Teljes hűséggel mutatja be a tanítóegylet alapszabályát, Horváth János elnök szákfoglaló beszédét, egy feliratot a képviselőházhoz, az iskolák jellegének megváltozása ügyében, részletet az egylet egyik jegyzőkönyvéből, a feliratot a bécsi világkiállításon való részvétel támogatásáról, stb. Ezek mélyebb betekintést engednek az egylet nagyon küzdelmes életének egy-egy részletébe. összegezésül: a szerző a tanítóegylet élete egy részének felidézésével, annak értékelésével, s megállapításaival nemcsak emlékezteti, de tanítja is az olvasót. Megtanítja arra, hogy a jelen pedagógusnemzedéknek szívében is éljen a vágy arra, hogy mindig keressék az újat, a korszerűt, mint elődeink. Végül egy kérdést a szerzőhöz: hogyan alakult az egylet élete az első tíz év után? (Békéscsaba, 1970. A Pedagógus Szakszervezet Városi Biz. kiadása.) CSETE JÓZSEF SZABÓ ISTVÁN: A KÖZÉPKORI MAGYAR FALU Bp. Akadémiai Kiadó 1969. 251 1. A jelen sorok írója e folyóirat hasábjain korábban (Békési Élet 1968. 1. sz. 130— 131. 1.) ismertetést adott közzé a magyar paraszti múlt nagynevű kutatójának, Szabó Istvánnak „A falurendszer kialakulása Magyarországon (X—XV. század)" c. könyvéről. Itt megállapítani kényszerültünk, hogy „egy, a magyar falurendszer kialakulását tárgyaló, a kérdéskört sokoldalúan és finoman elemző munkában feltétlenül helye lenne olyan tárgyköröknek, mint mindenekelőtt a művelési rendszerek kérdése. .., illetve az e problémakörrel kapcsolatban levő állandósult jobbágytelek kérdése. Hiányoltuk a munkából a falu lakói társadalmi hovatartozásának, a falvak jogállásának.. . tárgyalását." Jóllehet már akkor ama sejtésünknek adtunk hangot, hogy „az általunk hiányolt kérdések tárgyalása nem képezte itt tárgyát a szerző vizsgálódásának", mégis ezt bizonyossággá Szabó Istvánnak e sorok írójához intézett levele tette, melyben jelezte, hogy újabb, a középkori faluról szóló, a korábbi kötettől „számon kért" hiányosságokat „eltüntető" munkája a kiadó kezében van. Érthető, hogy különösen fokozott érdeklődéssel vettük kézbe az 1969-ben megjelent, a középkori magyar falu históriáját tárgyaló Szabó István-művet. Szabó István írta új könyve előszavában: »A középkori magyar falu« szervesen öszszefügg a falurendszer kialakulásának a szerző tollából 1966-ban napvilágot látott történetével. Ennek során mintegy alapot rakott le a falu történeti rajzához. Az 1966-ban kiadott munkában a faluvendszer létrejöttét vizsgálgatta, mostani munkájában pedig meghatározta a falu szerkezetét, gazdálkodása megkötéseit, a faluközösségnek s magának a falunak mindennapi életét, élete folyásának kisebb-nagyobb eseményeit. „(7. 1.) Szabó István vállalt feladatát — az úgyszólván kötelezően szokásos majdnem vagy szinte szócskák elhagyásával mondhatjuk — maradéktalanul teljesítette. Szabó István két könyve elvitathatatlanul a középkori magyar falu szintézisét, magas szintű, nemzetközi horizontú öszszefoglalását adja. Olyan szintézis ez, amely teljes, szinoptikus képet rajzol a honfoglalástól 1526-ig eltelt mintegy hat évszázad magyar falujáról — jobbára ama korszakról, amikor a „feudális középkori Európa döntő többségében falusi Európa volt" (9. 1.) — anélkül, hogy egy pillanatra is szem elől tévesztette volna a kérdéskör lezáratlanságát. „Az ilyen munka nyilvánvalóan nem lehetett hézagtalan. Egyes vonatkozásokban felette szegényes is maradt. Kézenfekvő, hogy felvetett kérdéseit a jövő kutatások lényegesen előbbre tudják vinni" — írta (7. 1.). Ha meggondoljuk, hogy a középkori magyar falu közel húszezer falut jelent, ha tudjuk, hogy — bár a százezret is meghaladja a forrásként számba vehető oklevelek száma, de ezek a feudális uralkodó osztály birtokjogának igazolását célozták, s rendeltetésüknél fogva sem törődhettek a falu anatómiájával, így érthető: — „egy-egy oklevélből sem igen többet, mint egy-két szót lehetett fi539