Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - Dr. Fügedi Erik: Békécsaba újratelepítése

bői következik. Megvizsgálva a legrészletesebben fennmaradt nógrádi jegyzékeket úgy találjuk, hogy 179 faluból átlag 8 jobbágy szökött meg, de ez az átlag úgy jön ki, hogy legtöbb faluból csak 1—6 jobbágy indult el, s mindössze négy faluból szökött meg harmincnál több, ez a négy falu is a .negye legnyomorultabbja volt.

1

2 De nemcsak a szökés mutatott ilyen nagy szóródást, hanem a megtelepedés is. A nógrádi 1411 jobbágyból tíznél több csmk Pest megye 11, a Jászság 7 falujában települt meg, s ezek sem egy és ugyanazon faluból származtak. Ha a származási hely szempontjából nagyobb egységet veszünk vizsgálat alá, akkor a szóródás még nagyobb. Pest megyében és a Jászságban összesen csak 11 olyan helységet találunk, amelyben egy-egy nógrádi járásból tíznél több szökött jobbágy telepedett meg.

1

3 A vándorlás társadalmi formája a szökés volt, s nyilvánvaló, hogy a szükséges óvatosságnak megvoltak a magí> rendszabályai, amelyeket be kellett tartani. A letelepülés Den mutatkozó nagy szóródás következtében a töröktől felszabadult területen kialakuló új szlovák helységek lakossága általában nem egy szűkebb területről, még csak nem is egy megyéből való volt, hanem különböző megyékből származók keveredtek egymással. A választóvonalat köztük nem a szűkebb származási hely, hanem a vallás jelentette, mert ritkán találunk olyan új telepet, amelyben katolikus és evangélikus szlovákok keveredtek volna egymással. Mint már az eddigiekből is látszik, a bennünket közelebbről érintő keleti megyék parasztsága az Alföld felé vette útját, 1717 előtt elsősorban Pest megyében telepedett meg most már mint szabadmenetelű jobbágy. Így iöttek létre az északról dél felé vezető utak mentén az első szlovák nemzetiségű falvak, Aszód, Csömör, Bottyán, Kerepes, Tarcsa stb.

1/

1 Az itt ismertetett általános folyamatba ebben az esztendőben kapcsolódott be Békés megye egyik jelentéktelen kis települése, elpusztult középkori falva, Csaba. A Csabának nevezett középkori magyar falu ugyanúgy elpusztult, mint Békés megye többi települése, s azokkal együtt került a kamara igazgatása alá.

1

5 1717-ben határában 22 családfőt írtak össze, s kettő kivételével a családnevek magyarok, a két idegennek szlovák neve van: Behan és Bánszky. Alig két évvel később ezen a területen már 36 családfő lakott, s a következő évek összeírásai még erősebb ütemű emelkedést mutatnak, mert 1720-ban 56 családfő, 1723-ban 111 családfő, 1725-ben 86 családfő. 1727-ben 138 családfő, 1730-ban 173 családfő élt Csabán, a lakosság tehát megháromszorozódott, s a legdurvább számítással egy családfőre öt személyt véve 280 lélek helyett tíz év múlva 865 lélek lehetett a faluban.

1

6 A betelepülés nemzetiségi változással is járt, az új lakosok túlnyomó többsége szlovák nemzetiségű és kizárólag evangélikus vallású volt. A megtelepülésről és a szlovák bevándorlók származásáról két változat maradt fenn: Haan a nógrádi,

1

7 Karácsonyi a kishonti jobbágyok szökésére mutatott rá.

1

8 A rendelkezésre álló források alapján a megtelepülés folyamata pontosan nyomon követhető, s ezzel együtt a származás kérdése is tisztázható, bár az eddigi eredményektől kissé eltérő, bonyolultabb képet kapunk. Az első 59