Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Kozma Tamás-Dr. Kozma Tamásné: Diákvallomások a hátrányos helyzetről

A falu egyik legnagyobb családja a miénk. Szüleimnek kilenc gyermeke született. Hála nekik, hogy mind a kilencen élünk, egészségesek vagyunk. — Apám a tsz-ben dolgozik, állatgondozó. Anyám beteges. Ez azonban nem hátráltatja meg az elől, hogy e nagy családnak mindent megtegyen azért, hogy boldogan éljünk. Apám makkegészséges, azt hiszem, ez a szerencsénk. Nem iszákos, összes keresetét a családra áldozza. Néha küzd a család anyagi gondokkal, de ez szerencsére mindig úgy, ahogy megoldódik. — Otthon adnak időt a tanulásra, amennyit óhajtok. Nem mondják, hogy etessek meg stb., de legtöbbször meg szoktam ezeket az otthoni dolgokat csinálni. Anyukám beteges, tehát tudom, hogy miért, illetve kiért teszem. (Negyedikes gimnazista leány) Tanyai iskola Gyermekkorom egy nagy bánhegy esi tanyán éltem le. Teljesen egyedül, illetve két évvel idősebb nővéremmel és az egy évvel idősebb szomszéd kislánnyal éltem. Persze szüleimmel, de gyerekek társaságában nem voltam hármónk társaságán kívül. Délutánonként a programomba a tehénlegeltetés is beletartozott. — 7 éves koromban beírattak az általános iskola első osztályába. Kellemetlennek és furcsának éreztem a nagy társaságot, és talán a szűkkörű nevelés miatt elzárkóztam társaimtól. (Harmadikos szakközépiskolás leány) 1951-ben Békéscsabán születtem. — Iskoláimat Lökösházán, a Bánhídi majorban kezdtem. Ebbe az iskolába nagyon kevés tanuló volt, mivel tanyavilág volt. Az egész iskolába később, már úgy negyedikbe-ötödikbe csak két tanár volt. Az egyik 1-től 5-ig, a másik 5-től 8-ig tanított. Egy nap csak egy-két óránk volt olyan, amikor hangosan megbeszéltük a leckét vagy feleltünk. — Ebbe az iskolába jártam 7.-es koromig félévig. Azután Medgyesbodzásra költöztünk. Itt teljes új környezetbe kerültünk, és nagyon rossz volt azt megszokni, hogy minden órán más tanár jön be, és mindig hangosan beszéljük meg a leckét. Csak orosz órán volt külön anyag a J.-nak meg nekem, mivel mi nem tanultunk a tanyai iskolában oroszt. Ezért önszorgalomból hozzákezdtünk az 5.-es orosz anyagot tanulni. Minden héten meghatározott számú orosz óránk volt délután, és úgy jártunk be az iskolába. A nyár folyamán is minden héten tartottunk két orosz órát. Így valahogy be tudtuk pótolni az anyagot. 8.-ban már együtt tanultunk az osztállyal. A továbbtanulásnál újra előkerült az orosz probléma, és ezért nem vettek föl oda, ahová jelentkeztem először. Pedig nagyon szerettem volna együtt lenni a testvéremmel. (Harmadikos szakközépiskolás leány) Mezőhegyesen a 73-as majorban laktunk. Az általános iskola nyolc osztályát itt végeztem el. Szerettem iskolába járni. Mikor az első négy osztályt jártam, nagyon rossz volt, mert kevés tanító volt, ezért délután kellett járni. Már mikor a felsőbb osztályba mentem, akkor építettek még egy iskolát, és új tanító is jött. Most már mindenki délelőtt járt. A délután folyamán úgy 4 óráig azért visszamentünk, és itt eltöltöttük az időnket. Amikor 8. osztályba jártam, már azt beszéltük, hogy ki szeretne továbbtanulni. Elég sokan jelentkeztünk, de év végére már csak hárman maradtunk. (Harmadikos szakközépiskolás leány) Születésemtől 3 éves koromig otthon voltam (tanyán). Ezután beírattak óvodába, és nagymamámnál laktam. Itt laktam még két évig. Ezután a családban egyes dolgok nem tisztázódtak, és megint kikerültem a tanyára. A tanyán két évig jártam iskolába, utána már nem lehetett a tanyai iskolába járni, mert az ott levő tanár nem vállalta mór a felső tagozat tanítását. Ezután be kellett járnom a tanyáról a községi iskolába. Ez az első hetekben fárasztó volt egy kis ötödikesnek, de megszoktam. — A gimnázium I. osztályát 3,6-del végeztem. A II. osztály már nem sikerült így. Félévkor 3.7-re javítottam az átlagot, de év végére nagyon visszaestem, és év végén magyar irodalomból pótvizsgára kényszerültem. (Harmadikos gimnazista leány) A magunk emberségéből Mezőhegyesen él a mi négytagú családunk. — Édesapám és édesanyám is dolgozik, a szomszédban levő cukorgyárban. Édesapám munkaideje nem meghatározott, •580