Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Kozma Tamás-Dr. Kozma Tamásné: Diákvallomások a hátrányos helyzetről

édesanyám viszont váltóműszakban van, és így van olyan időszak, amikor napokig nem is találkozom vele. Ebből kiderül, hogy mindenben teljesen „független" vagyok. (Harmadikos gimnazista fiú) Édesanyám házi-betegápolónő. 8 órára jár be a rendelőbe, munkaideje 10 órától kötetlen, ezért van rá eset, hogy késő délután is dolgozik. Van olyan eset, mikor éjszaka is fölzörgetnek, ha valamelyik betege rosszul van, és nem szükséges orvost hívni (pl. injekciót kell beadni). Nap közben alig van együtt a család. Un. cédulás gyermeknevelés folyik. Mikor hazamegyek, cédula vár az asztalon (csináld meg ezt, vegyél azt stb.). (Harmadikos gimnazista leány) 1951. február 17-én születtem Battonyán. Kezdetben tanyán éltünk, mire azonban iskolába kelleti járnom, beköltöztünk a községbe. — Édesapám, sajnos, a kelletténél egy kicsit jobban szerette az italt. Ez aztán mind sűrűbben családi konfliktusokat idézett elő, míg azután a dombegyházi állami gazdaságba került. Szüleim kevés osztályt jártak és nemigen tudtak segíteni, már azért sem, mert ők másképp magyarázták, mint ahogy én tanultam. (Harmadikos gimnazista fiú) Csonka család Legszomorúbb pedig akkor lennék, ha édesanyám a betegsége következtében meghalna. Halála után nem tudom, mi lenne velem. (Harmadikos szakközepes leány) Édesanyám 1963. január 13-án halt meg. Édesapám később megnősült, a mostohám Pesten tanárnő volt. Ügy volt, hogy felköltözünk Pestre, én a nyolcadikat ott végeztem. Édesapám nem jött velem, hetenként látogatott meg. Sok probléma adódott, és így elváltak. Végülis visszajöttünk Battonyára. Itt beiratkoztam a gimnáziumba, ahol az eredményem jóval rosszabb, mint az általános iskolában volt. (Harmadikos gimnazista leány) Akkor nagyon szomorú voltam, amikor édesanyám meghalt. Három éve történt. Soha nem leszek olyan boldog, mint amikor még élt édesanyám. (Hetedikes általános iskolás leány) Édesapám 1959-ben halt meg betegségben. A betegséget valószínű a fronton szerezte, és a nyakán levő daganat elrákosodott. Édesapám halála után édesanyám nagyon megtört, mivel a kisöcsém még csak 2 éves volt, A. 4.-es és én 3.-os. Az állam anynyiban akart segíteni rajtunk, hogy állami gondozásba akart venni, de ebbe sem édesanyám, sem nagymamáék nem egyeztek bele. Ezt én csak most tudom felmérni, és nagyon nagy hálával gondolok édesanyámékra, akik, ha szűkösen is (mamáék segítségével), a saját erejükből neveltek fel. (Harmadikos szakközépiskolás leány) 2. osztályba jártam, mikor édesapám meghalt. Azóta édesanyám egyedül novel engem és a húgom. Még élt édesapám, a tanulmányi átlagom sokkal jobb volt, mint azután, hogy meghalt. Minden évben rontottam egy kicsit. Édesapám sokat foglalkozott velem, de mikor meghalt, édesanyám nem ért rá velem foglalkozni. Dolgozni kellett neki, hogy el tudjon tartani bennünket. (Harmadikos szakközépiskolás leány) 3 éves koromban itthagyott bennünket édesanyám, és azóta nem is láttam, nem is ismerem. Édesapám nevelt bennünket, majd újra megnősült, és azóta ez az anyukám nevel. (Harmadikos szakközépiskolás leány) Tíz év múlva jobban szeretnék élni. mint ahogy a szüleim élnek most. Sokkal nagyobb egyetértésben és megértésben. Én azt szeretném, ha az én családomban a családtag nemcsak önmagát becsülné, hanem a család többi tagját is. (Harmadikos szakközépiskolás leány) Környezet, kultúra, szórakozás Az én életemben nem sok kiemelkedő esemény történt. De itt nem is történik semmi falun. Délelőtt az iskolában vagyunk, délután meg kénytelenek vagyunk otthon maradni. Semmi szórakozási lehetőség. (Harmadikos gimnazista fiú) Hogy családunk tanyán maradt, nem anyagi gondok miatt volt, hanem inkább mi választottuk. — A környezet, ahol a tanyánk van, szép. Nem tudom, másnak hogy tetszene, de talán azért is tart vissza bennünket, mert nyugodtan élhetünk. A •581