Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Kozma Tamás-Dr. Kozma Tamásné: Diákvallomások a hátrányos helyzetről

A délutánom meglehetősen zsúfolt, ugyanis 3 órára érek haza, legkésőbb 4-kor hozzá kell fognom a tanuláshoz, ami sokszor az estébe nyúlik. így tehát nemigen van szabad időm. Nem beszélve arról, hogy hetente egy alkalommal szakkörre is járok. — Nagyon szeretek olvasni, sajnos azonban erre mind kevesebb idő jut. (Harmadikos gimnazista leány) Mivel már húsz éve élünk a mostani lakhelyünkön, sokat alakítottunk rajta, és rendes körülmények között tanulhatunk. Az időhiány azonban problémát okoz, mivel rengeteg időt elvesz az utazás, és emellett még van mindig otthoni munka is. Fél 5 előtt sohasem tudok hozzáfogni a tanuláshoz. Szeretek és musaáj is sokat olvasni, és ezért 10 óra előtt sohasem fekszem le. (Negyedikes gimnazista leány) Én bejáró vagyok a gimnáziumba, ami több-kevesebb fáradsággal jár, és kissé a tanulmányi eredményemen is megmutatkozik. Ez mellett még otthon a háztartási munkában is részt veszek, segítek édesanyámnak, mikor hazamegyek az iskolából. A tanulásra így már csak este jut idő. Van, hogy sokat éjszakázom, de már reggel korán kelni kell, mert jönni kell az iskolába. Ez így megy napról-napra, de hét végére már nagyon fáradtnak érzem magam, ilyenkor alig várom már, hogy egy kicsit kipihenjem magam a hét végén. (Negyedikes gimnazista fiú) Mindennap vonattal járok be az iskolába. Az állomástól kb. 1 km-re lakunk. Télen eléggé bonyolult a bejárás. Délután 3 órára érek haza, segítek édesanyámnak az otthoni munkában, és utána 6—7-kor fogok hozzá tanulni. Legtöbb három óra hosszát szoktam tanulni, és utána, ha még kedvem van, olvasni szoktam. Reggel fél 6-kor kelek, és fél 7-kor indulok az állomásra. Egy héten egyszer megyek haza a későbbi vonattal, kedden, mert akkor magyar korrepetálás van, és ezen a napon 5 órára érek haza. (Negyedikes gimnazista leány) Háztartás, jószág, „határi munkák" Bejáró vagyok, buszon fél 4-kor érek lakhelyemre. Szüleim egész nap dolgoznak, s a főzés, az állatok ellátása ránk vár. Édesanyám időnként beteg — nem bírja a nehéz fizikai munkával járó határi munkát —, s ilyenkor különösen sokat kell segíteni. Keresetére azonban nélkülözhetetlenül szüksége van családunknak. (Negyedikes gimnazista fiú) Családom 1963. nov. 20-ig négy személyből állt. Édesapám, édesanyám, nővérem és én. Ekkor édesapám (58 éves korában) meghalt. 31 éves nővérem már férjnél volt, és külön háztartást vezet. Édesanyámmal ketten élünk egy háztartásban. Ö 56 éves. Édesanyám a háztartást vezeti, és emellett a Ságvári Endre Termelőszövetkezetben dolgozik. Erős fizikai munkát ugyan nem volna szabad neki végezni. így a nehéz munkát nekem kell elvégezni a tanulás mellett. Erre főleg szombat délután, vasárnap és az elvégzendő munkától függően délutánonként szakítok időt. Lakhelyemről autóbusszal járok be az iskolába (kb. 30 km). Délután 3-kor érek haza. Megebédelek, egy darabig tanulok, majd a rám váró munkát elvégzem. Este ismét tanulok vagy olvasok. Este 9—10 óra körül fekszem le, ez a tanulástól függ. Reggel fél 5-kor kell kelnem, hogy a még meg nem tanult tantárgyakat megtanuljam, vagy a többit átismételjem. 6-kor reggelizem, majd háromnegyed 7-kor indul a buszom. (Negyedikes gimnazista fiú) Családomnak tíz tagja van. Apukám, anyukám, és hét testvérem. — Általában a napi munkát a szüleim végzik, de azért mi is segítünk nekik, amennyit csak tudunk. Apukám tsz-ben dolgozik. Anyükám csak otthon, mert ő beteg, és nem tud kijárni dolgozni. Egy nap története: Reggel 5—fél 6-kor kelünk, ellátjuk az állatokat és egyéb reggeli munkát. Utána mindenki indul a munkahelyére, ki korábban, ki későbben. Délután érek haza, általában 3 órára. Akkor ebédelek, kitakarítok, bevásárolok, etetek. Ez kb. fél 7-ig tart, utána vacsorázom és tanulok fél 10—10 óráig. Hétköznap sehová nem járok, csak szombaton moziba, és vasárnap délután, és este tanulni kell. (Szakközépiskolás harmadikos leány) A nap 24 óráját tanulásra fordíthatnám, mert szüleim nem kívánják, hogy segítsek a ház körüli munkában. Engem viszont ez (tekintettel idős korukra) annyira feszélyez, hogy rosszabb, mintha napi egy-másfél óra segítségre számot tartanának. (Negyedikes gimnazista fiú) •579