Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Sümeghy Csaba: Békés megyes helyiipara a kollektív szerződések tükrében

úgy említhetjük, hogy az elkövetkező időben itt mutatkozik legnagyobb szükség a munka javítására. Az 1968-as évre kötött kollektív szerződések felülvizsgálata, a mutatkozó hibákból való okulás és következtetés levonása szintén megoldásra, helyesebben javításra szoruló feladat. Kétségtelen, nem fedné a valóságot az az állítás, amely a kollektív szerződések tartalmi és formai fejlődését tagadná, különösen a bérszabályzatokkal szemben. Igaz az is, hogy az elmúlt évben megkötött szerződések alapjaiban beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, de azok a problémák, törvénysértések — mint az alább még tárgyalásra kerül — pontosan ugyanúgy fennállnak 1969-ben is, mint 1968-ban. A helyzetet itt súlyosbítja, hogy az elmúlt évben történő szerződésmódosításokra kis jóindulattal még rá lehetett fogni a tanulóidő nehézségeit, de az elkövetkezendő szerződésmódosítások már kétségtelenül az alapos elemzőmunka elmaradását fogják bizonyítani. Az utóbbiakhoz hozzátehetjük azt is, hogy a Megyei Tanács szakigazgatási szervei, a TMDB, SZMT és szakmai szakszervezetek rendszeres és alapos felvilágosító munkája jórészt pusztában elhangzott szó maradt, mert az ismétlődő hibaelkövetések ezt bizonyítják. Igazam alátámasztása érdekében a III. pontban tárgyaltakra szeretném a figyelmet felhívni. Hasonló bírálattal kell szólnom a központi jogszabályban előírt rendelkezések vállalati adaptálásáról. Annak ellenére, hogy fentiekben felsorolt szerveken túlmenően a központi szervek is felhívják a hibákra a vállalataink figyelmét, mégis gyakori, hogy egyes kollektív szerződések központi rendelkezéseket is tartalmaznak, mások viszont olyan kérdéseket is szabályoznak, amelyekre a jogszabály lehetőséget nem ad. Legyen szabad példaként hivatkoznom az előbbieknél a felmondási tilalmak és korlátozások felesleges szabályozására, az utóbbinál pedig a szabadságnapok csökkentésére igazolatlan mulasztás esetén (erre ugyanis a vonatkozó Mü. M. rendelet nem ad lehetőséget, így ez a gyakorlat törvényt sért). Amennyiben nem helyeselhető az utóbbi két témakörben jelentkező vállalati gyakorlat, olyan örvendetes tényként kell rögzítenem a dolgozók széleskörű részvételét, aktivizálódásának növekedését a kollektív szerződések megkötésében. A részvételnek több formája és módja van, azonban tartalmilag az mindig egy, és ez az, amiben nagyot lépett erőre a megye helyiipara. Joggal állítható ugyanis, hogy a vállalatok és a dolgozó kollektívák döntő többsége magáénak érzi a kollektív szerződést, és ki-ki a maga módján és eszközével kifejezésre is juttatta ezt. III. A munkavállaló és a munkáltató alapvető jogait és kötelezettségeit a munkaviszonyra vonatkozó jogszabály és kollektív szerződés rendezi. Természetes követelmény tehát, hogy a munkaviszonyra vonatkozó kollektív szerződési szabályozás törvényt ne sértsen, más oldalról viszont segítse elő az eredményes vállalati gazdálkodást, hatékonnyá és tervszerűvé tegye a vállalati munkaerő-gazdálkodást. Az előbbi megsértése esetén törvénysértésről beszélünk, míg az utóbbi esetleges módosítását a vállalat gazdasági élete követelheti meg. Az alábbiakban néhány olyan kérdést szeretnék megvilágítani, melyek kollektív szerződésben való szabályozása — nem helyes kifejezéssel élve — nem mondható éppen szerencsésnek. — Jogszabályba ütközik az egyik vállalat azon kollektív szerződési rendelkezése, mely szerint munkakörökre megállapítottan kategorikusan kimondja a felmondási idő mértékét. Ez a szabályozás azért törvénysértő, mert figyelmen kívül hagyja azt a jogszabályi rendelkezést, amely a munkaviszonyban töltött idő nagyságától is függővé teszi a felmondási idő alakulását. — A helyi ipari vállalatok kollektív szerződésében is találkozunk olyan gyakorlattal, amely bizonyos időtartamú igazolatlan távollét után (pl. 5 nap) a munkaviszonyt — a dolgozó részéről jogellenesen — megszűntnek tekinti. Ez a téma egyébként feldolgozásra került a Munkaügyi Szemle 1969. 1. számában is, ahol a szerző ezt a gyakorlatot törvénysértőnek nevezi. Kétségtelenül helytelen és véleményem szerint sem felel meg a szocialista munkajogi szabályozás szellemének az ilyen rendelkezés, mert a dolgozó számtalan esetben kerülhet olyan helyzetbe, hogy igazolat•574