Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az uradalmi cselédek harca a kollektív szerződésért Békés megyében, 1919-ben

arányú csökkenést hozott, erre vonatkozólag azonban még hozzávetőleges adataink sincsenek.

3 Harc a bérfeltételek megjavításáért 1918 decemberétől 1919 február végéig Az uradalmi cselédség bérharcának kibontakozásához a munkásmozgalom általános fellendülése teremtette meg a lehetőséget. A polgári forradalom győzelme után a KMP erősödő befolyása alá került városi tömegekhez 1918 december második felétől — november elejéhez hasonlóan — ismét felzárkózott a Viharsarok agrárszegénysége. Ä Szociáldemokrata Párt és a földmunkásszövetség helyi szervezetei sorra alakultak meg, éledtek újjá. Az eddig ismert adatok szerint megyénk mai területén 1919. március 21-e előtt 23 városban és községben működött szociáldemokrata szervezet és jórészt azonos 23 helységben a földmunkásszövetség csoportja/' Ezek zöme 1919 január—februárjában jutott el ugrásszerű taglétszám emelkedéssel a formális megalakulásig, de szervezőik és legjobb tagjaik tevékenysége már 1918 decemberében megmutatkozott: irányították, orientálták a földmunkásságot és jórészt a cselédséget is. A megye lakosságának politikai hangulatáról 1919 február végén készített bizalmas felmérés szerint a mezei munkásság és a cselédség már minden városban és járásban szervezve volt. Az arányokról persze nem tudunk pontosabbat, de a gyomai, békéscsabai jelentések külön is kiemelik a cselédek szervezettségét.

0 A földtelen mezőgazdasági munkásság 1918 végén kizárólagosan a mielőbbi földosztást, a nagybirtokok megszüntetését kívánta. Az uradalmak cselédsége ugyanakkor többségében a bérezés megjavítását akarta elérni, s a nagybirtokok meghagyása mellett volt, ott biztosabbnak látta jövőjét, inkább azok közös kezelésbe vételére törekedett. Ez helyenként jelentős feszültséget váltott ki az agrárproletárság két rétege között.

6 Ennek legélesebb jelentkezését vidékünkön Mezőhegyesen lehetett tapasztalni, de másutt is kimutatható.

7 A békéssámsoni határhoz tartozó szölfőspusztai uradalom mintegy 100 cselédje szintén kijelentette, hogy „nekik föld nem kell, csak jó bér."

8 A földigénylők decemberben megkezdett összeírásával párhuzamosan teljesedett ki a cselédség harca is a javadalmazás emeléséért, hogy még a következő évi szerződtetés előtt eredményeket tudjanak biztosítani. Az első erről tanúskodó megyénkbeli adat Nagyszénásról származik: 1918. december 26-án a földmívelésügyi minisztérium már táviratban figyelmeztette a baloldali vezetés alatt álló községi nemzeti tanácsot, hogy nincs joga a következő évre szóló cselédbérek önkényes megállapításához, az továbbra is szabad egyezkedés tárgya. A megye főispán-kormánybiztosa — aki a balratolódás megakadályozását tartotta legfőbb feladatának — szintén felhívta a szénásiakat, hogy követelésük „indokolatlan zavart és a közállapotok felfordulását idézné elő", ezért álljanak el tőle.

9 December 22-én Szarvason a földmunkásság nyomására a munkaadók és a cselédek megbízottai 1919 január és február hónapokra megállapították a bentkosztos cselédek havi pénzbeli bérét (15 éven aluli fiúk 200 korona, legénysorúak 325 korona, férfiak 450 korona) és a természetbeni élelemmegváltás mértékét.

1

0 Békéscsabán is „túlzott bérköveteléseket" támasztott a cselédség az év végén „a központi szakszervezeti kiküldöttek" buz4