Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Harangi János: A hamis tényállítások büntetőjogi értékelése

alárendelt jelentősége van, hogy a társadalomra kisebb fokban veszélyt jelentő szabálysértéssel, vagy fegyelmi vétséggel való hamis vádolás büntetése maximálisan egy évig terjedhető szabadságvesztés, míg a bűntett elkövetésével való hamis vád büntetése a hamis tényállításban jelzett cselekményre szabott büntetési kerethez igazodik, ez pedig a súlyosabb esetekben 8 évig, illetve a legsúlyosabb esetekben 15 évig terjedhető szabadságvesztés is lehet. Az elkövetéstől való visszatartás szempontjából azonban jelentős lehet annak felemlítése — tekintve, hogy a hamis vádolást általában nem a legsúlyosabb bűntettekre vonatkozóan követik el — hogy a bűntettre vonatkozó hamis vád büntetése akkor is 6 hónaptól 5 évig terjedhető szabadságvesztés, ha az úgynevezett alapcselekmény büntetése ettől lényegesen enyhébb, esetleg csak pénzfőbüntetés, vagy javító-nevelő munka. A büntetési keretek ilyen megszabása összefüggésben áll azzal a felismeréssel, hogy a hamis vád (ugyanígy a hamis tanúzás is) nemcsak és nem főképpen azokat az egyes állampolgárokat sérti, akikre az alaptalan tényállítások vonatkoznak, hanem elsősorban az igazságszolgáltatás rendjét támadják, ennek tisztaságát veszélyeztetik, ezt pedig kellően védeni kell az ilyen bűnös magatartásokkal szemben. Mit jó tudni mindenkinek a hamis vádról? A vádolást mint elkövetési magatartást a büntetőtörvény nem részletezi. Fogalmi meghatározását a szó nyelvi értelme adja, erre nézve a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában pedig a következők olvashatók: Vád:,,Az a kijelentés, állítás, hogy valaki valamely tiltott, jogtalan, aljas, gonosz dolgot művelt, illetve valaki ellen ilyen cselekedete miatt elhangzó, megbélyegező panasz." Vádol: azt állítja, .. . hogy valamely tiltott, jogtalan, aljas tettet követett el. vagy ilyenben részes ..." E nyelvi értelmezéssel nem ellentétben a Btk. 172. §-ához fűzött miniszteri indokolás azt említi, hogy vádolás alatt minden olyan tevékenységet érteni kell, amely büntető (fegyelmi, vagy szabálysértési) eljárás megindítására alapul szolgálhat, vagyis más szavakkal mondva, a hamis vád lehet akár kifejezett feljelentés, akár panaszkönyvbe való alaptalan bejegyzés, szóban előadott panasz, vagy hatóság előtt tett bármely nyilatkozat. Ebből viszont következik, hogy egy bizonyos tényállást tartalmazó kijelentés akkor is megvalósítja a hamis vádolást, ha az elkövető szándéka nem is arra irányult. Nem szükséges a bűncselekmény megvalósulásához a kifejezetten ártani akarás, elégséges, ha az elkövető tudja, hogy tényállítása alaptalan és tudata átfogja, hogy cselekménye alapján az általa meghatározott személy ellen büntető, fegyelmi, vagy szabálysértési eljárás indulhat. Amennyiben pedig a tényállítás bűntettre vonatkozik, még az sem mentesít a felelősségre vonástól, ha az elkövető ugyan nem is tudta, hogy tényállítása valótlan, de kellő körültekintés mellett annak alaptalanságáról meggyőződhetett volna, mert a kellő körültekintés elmulasztása gondatlanságra vall, a Btk. 172. § (3) bekezdése pedig a gondatlan hamis vádat büntetni rendeli. A szabálysértéssel, fegyelmi vétséggel való gondatlan hamis vádolás ebben a nemében — a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka miatt — nem büntetendő. A bűntett megvalósulásának egyik feltétele, hogy a vádolásnak hatóság '463