Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Dr. Harangi János: A hamis tényállítások büntetőjogi értékelése

előtt kell történnie. Amennyiben ugyanis nem hatóság vagy hivatalos személy előtt, hanem pl. a gyárban dolgozó szomszéd, vagy éppen a trafikos előtt mondják valakire alaptalanul, hogy valamilyen bűntettet követett el, a kijelentés nem hamis vádolást, hanem rágalmazást valósít meg és a büntető eljárás csak a sértett által előterjesztett magánindítvány alapján lesz megindítható. A nem jogászok számára ettől az elhatárolási kérdéstől fontosabb lehet azonban annak a jogi gyakorlatnak a megemlítése, miszerint a cselekmény akkor is törvényi tényállásszerű lesz, ha nem valamely, a büntető eljárásra hivatott hatóság (rendőrség, ügyészség, bíróság) hanem más hatóság, vagy hivatalos személy előtt követik is el azt. Ez a gyakorlat a büntető eljárásról szóló 1962. évi 8. sz. tvr. — gyakorlati rövidítése Be. -— 98. § (1) bekezdésén alapszik, minthogy e rendelkezés minden hatóság és hivatalos személy kötelességévé teszi, hogy a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűntettet az elkövető személyének megjelölésével feljelentse, ennek folytán pedig szükségszerűen olyan helyzet áll elő, mintha a feljelentés (vádolás) már eredetileg is a bűnüldözéssel foglalkozó hatóság előtt történt volna. Mivel a hivatalos személyek köre nem csak az állami hivatalokban dolgozókat fogja át, hanem a Btk. 114. §-a szerint hivatalos személy a ,, . . . társadalmi szervezetnél, gazdasági, vagy más szerveknél államigazgatási feladatot ellátó személy, továbbá a munkásőr és az önkéntes rendőr" is, a hatóság előtti elkövetés ilyen áttételek útján sokkal több esetben megvalósul mintsem a gyakorlatot nem ismerők azt gondolnák. A vádolásnak, mint elkövetési magatartásnak, s az elkövetés hatóságelőttiségének csak ennyiben történt említése után a könnyebb érzékelhetés, jobb megértés végett néhány megtörtént esetre is utalok. Megyénk egyik nagyközségében lakó egy asszony a Belügyminisztériumnak címzett levelében hosszasan körülírt bejelentést tett a férjével egy munkahelyen dolgozó egyik nő ellen amiatt, hogy az külföldi hírszerzőkkel áll kapcsolatban. Végül kiderült, hogy a bejelentés teljesen alaptalan volt, csak a féltékenység diktálta, a bejelentő így szerette volna házasságának megingatva érzett zavartalanságát biztosítani. Ez az ügy a kifejezetten ártani akaró szándékkal elkövetett hamis vádat példázza, amelynek elkövetője azért tett alaptalan bejelentést, hogy az általa megnevezett személy ellen büntető eljárás induljon. Az erre irányuló célzat a törvényi tényállás elemei között ugyan nem szerepel, de az úgynevezett tényállási többlet az elkövető búnösségi fokának megítélésénél, az alanyi oldal vizsgálatánál nem maradt figyelmen kívül. Egy másik elkövető azzal valósította meg a hamis vádolást, hogy amikor egy általa a felettesével szemben elkövetett bűntett miatt ellene a rendőrség nyomozást folytatott, védekezése során felbújtójaként egy olyan személyre hivatkozott, akinek az ügyhöz semmi köze nem volt. Ebben az esetben szó sem volt az előbbi eset kapcsán említett célzatról. Az elkövető nem kívánta, hogy az illetőt megbüntessék, csupán azért hivatkozott rá, mert ettől azt remélte, hogy munkáltatója előtt kedvezőbb színben fog feltűnni és esetleg megmaradhat addig betöltött munkakörében. A felbúj tóként említett személy és a munkáltató között ugyanis haragos viszony volt, s úgy gondolta az elkövető, hogy munkáltatója kevésbé veszi rossznéven tőle az ellene elkövetett bűntettet, ha úgy tudja, hogy arra egyik haragosa bújtotta fel, vagyis nem tőle ered a bűntett elkövetésének gondolata. '464