Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 3. szám - Keresztes Mihály: Az első hetek a felszabadulás után

tartású kisgazdákat és polgárokat is, csak az arányokra kell nagyon vigyázni, hogy mi legyünk számbelileg fölényben. Emlékszem, hogy ezeknek a kérdéseknek a vitájába egyik-másik helyen nagyon is belemelegedtünk. Például Gyomán — de a megye más községeiben is —- még a különböző alternatívákat is megbeszéltük. Többek között azt is, hogy mi történjen a reakciós jegyzővel, egyes vezető tisztviselőkkel. Egyöntetű volt az elvtársak véleménye: ezek a reakciós tisztviselők nem maradhatnak a helyükön. Amikor a közigazgatás szakmai ismereteinek fontosságára h'vtam fel a figyelmet, az elvtársak közölték, hogy ez áthidalható, mert szinte valamennyi helységben megvoltak azok a kistisztviselők, akiket alkalmasnak tartottak az adminisztratív munkaerő pótlására. A község érdemi vezetését egyébként is maguknak tervezték fenntartani az elvtársak. Számításba vették azokat a helyi demokratikus erőket is, akik képviselőtestületi tagság révén, vagy más közéleti tevékenységgel gyakorlatot szereztek a közügyek intézéséhez. Ezek a konzultációk gyümölcsözők voltak az új közigazgatás szervezésében. Más kérdés volt az, hogy ebben az irányvonalban kialakított helyi hatalom megosztását hogyan sikerült megoldani. Ez nem is mindig a helyi elvtársakon múlott. Voltak községek, ahol a polgári elemek semmi funkciót nem vállaltak, míg máshol minden kulcspozíciót maguknak követeltek, és ezzel az elvtársakat ki akarták semmizni a hatalomból. Ezeken a helyeken a község vezetését átmenetileg az elvtársak egyedül vállalták. A felszabadulást követő hetekben a polgári elemek több meggondolásból nem vettek részt a közigazgatás munkájában. Nem vettek részt, mert a szovjet hadsereg ellátásához és a hadműveletek biztosításához nagyon sok feladatot kellett megoldani: a rengeteg hadianyag utánpótlás ki- és berakodása, repülőterek, utak építése, járműjavító műhelyek szervezése és számtalan olyan igény kielégítése, amely egy modern hadviselés feltétele. Ezeknek a problémáknak a megoldása rengeteg emberi munkaerőt és sok fogat-erőt igényelt. Az adott körülmények között ezek ellátásának megszervezése nem volt népszerű feladat. A fentieken túl biztosítanunk kellett a lakosság ellátását is a legszükségesebb közszükségleti cikkekkel. Gondunkat növelte, hogy a munkáért fizetni nem tudtunk, mert az elmenekült tisztviselők a közpénzeket elvitték. A kukorica, cukorrépa és más őszi mezőgazdasági termények nagyobb része kinn volt a földeken. A betakarítás és az őszi búzavetés várta a munkáskezeket. E feladatok elvégzéséért való felelősségben a polgárok nem akartak velünk osztozni. Nem vettek részt továbbá a munkában azért sem, mert úgy ítélték meg, hogy e nagy és bonyolult feladatokat úgy sem tudjuk megoldani, és a kommunisták erkölcsi vereségét felhasználva majd ők veszik át a hatalmat. A reakciós polgárok effajta számításai és vágyai nem teljesülhettek, mert a Magyar Kommunista Párt erkölcsi ereje a nehézségeken átsegített bennünket. A munkások és agrárproletárok hallgattak ránk és fizetés nélkül, nélkülözések közepette is heteken át, esőben, fagyban, hangyaszorgalommal dolgoztak, segítették a szovjet hadsereg harcait. 3 423