Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - Dr. Szabó Ferenc: Az uradalmi cselédek harca a kollektív szerződésért Békés megyében, 1919-ben

AZ URADALMI CSELÉDEK HARCA A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSÉRT BÉKÉS MEGYÉBEN, 1919-BEN Az uradalmak cselédsége hosszú időn át az agrárproletariátus legelnyomottabb rétege volt. A családostól a majorok nyomorúságos cselédházaiban lakó, egész évre leszerződött béresek függősége, kiszolgáltatottsága a legközvetlenebb — nemegyszer a feudális időkre emlékeztető — formákban öltött testet. Az igen alacsony szintű, de mégis egész évre megélhetést nyújtó anyagi biztonságért a cselédeknek nagy áldozatot kellett hozniuk. Életük a munkaadó vagy az őt szolgáló ispán, tiszttartó, intéző mindenre kiterjedő ellenőrzése mellett folyt. A munkásság szervezkedésében résztvevőket vagy a mozgalom iránt érdeklődőket hamar elbocsátották. S akit évközben elküldtek, lakás és kereset nélkül maradt, teljes létbizonytalanságba került. A szétszórtan elhelyezkedő nagybirtokok cselédeit emiatt a földmunkásmozgalom csak átmenetileg (1891, 1897, 1906) tudta magával ragadni, a szervezkedés elsősorban a mezővárosokra, népesebb községekre épült. A mai megyénk akkori területén élő cselédek száma az 1910-es népszámlálás adatai szerint

1 18 408 személy volt, akik 30 510 családtagot tartottak el. Ebben természetesen nemcsak az uradalmi cselédség, hanem a nagyobb parasztbirtokokon szolgáló béresek száma is benne van. Az utóbbiak csak azokban a községekben voltak fölényben, ahol kevesebb volt a nagybirtok. A parasztgazdaságok kevés kivétellel családtalan fiatalokat fogadtak fel. Hozzávetőleges számítás szerint a 18 és félezer keresőként nyilvántartott megyénkbeli cselédből 11—12 ezer lehetett az uradalmak robotosa, 6—7 ezer pedig a kulákok bérese. A cselédség száma összességében (keresők és eltartottjaik együtt) kevés híján elérte a megyénk mai területén 1910-ben kimutatott mezőgazdasági munkásság számának (keresők és eltartottak együtt 101 006) a felét. A megye területén — a helységenkénti birtokstruktúrától függően — természetesen eltérő arányokat mutatott a cselédség száma. A battonyai, orosházi, szarvasi és szeghalmi járásokban különösen sok uradalmi cseléd élt. (Az egész Dél-Tiszántúlon Mezőhegyesen volt a legtöbb: 1910-ben 1580 kereső, 3449 eltartottal. 1895-ből származó adatok szerint

2 tájunkon Wenckheim Frigyes gróf békési és Almássy Kálmán gróf sarkadi uradalmában szerződtették a legtöbb cselédet, 330-at, illetve 337-et. Megyénk mai területén 19 olyan nagybirtok volt abban az évben, ahol 100-nál több állandó cselédet alkalmaztak.) Az első világháború a cselédség számában a behívások és a véráldozat folytán nagyobb 3