Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - SZEMLE

mává avatták a kunyhót, a faluszéli házat, dacosan hallgattak, ha puskatussal, bikacsökkel verték őket, mert hittek abban, hogy igaz ügyért szenvednek. A kötet méltán zárul a város írófiának döbbenetes erejű riportjával és vallomásával. Darvas József írása azokról szól, akik bátor helytállásukkal már a ma Orosházájának egyre szépülő életéért vállalták a harcot, a vallatás gyötrelmeit, a börtönt. Az alföldi kommunista mozgalom fellegvárának hőseiről szól ez a riport, s válik gyönyörű vallomássá 1937 nyarának lebukottjairól, akik örökségül adták a harcos múltat a mának, akik közül még sokan formálói az új rendnek, szemtanúi a fiatalok küzdelmének. E kötet természetesen nem mutathatja be a teljes Orosházát. Nem is ez volt a szerkesztő célja, márcsak azért sem, mert éppen a közelmúltban jelent meg a város történetének és néprajzának országosan is rangos feldolgozása. Öt a hagyománytisztelet és hagyományápolás vezette, hogy azokat, ak'k ma olvassák ezeket a vallomásokat, meggyőzze arról, amit már a régi krónikás is hittel hirdetett- ..Nem úgy van már, mint volt régen!" Végezetül elismeréssel kell szólnunk a kötetet készítő Kner Nyomda dolgozóinak és a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tanműhelye szakközépiskolás tanulóinak igényes munkáiáról, valamint a sorozat szerkesztőjének (Papp János) és typográfusának (Petőcz Károly) az eddigi kötetekhez hasonló színvonalú tevékenységéről. A Bibliotheca Bekesiensis 3. kötete is beváltotta a sorozathoz fűzött reményeket. Érdeklődéssel várjuk a további folytatást! TÓTH LAJOS SZÉKELY ALADÁR MUNKASSAGA Az előszót írta: Dávid Katalin Corvina Kiadó. 1968. A napjainkban nagykorúsodó fotóművészet — esztétikai normái, stílus-törekvései lehiggadván — mind fokozottabban törekszik genezisének felvázolására, s egymás után talál rá a korszakos jelentőségű elődökre. Közöttük tartja számon a XX. század első évtizedeiben működött írók és művészek fotográfusát, Székely Aladárt, akit a legnagyobbak — Ady és Móricz — meleg szavakkal vallottak barátíuknak és szellemi társuknak. A Székely Aladár művészete iránt megnyilvánuló érdeklődést, az egyértelműen elismerő méltatást ugyanakkor Gyula város kezdeményezése is segítette: a város által alapított emlékérem és az évenként ismétlődő országos kiállítás azok figyelmét is a névadóra irányította, akik egyébként nem is érdeklődnek e fiatal művészeti ág története iránt. A Corvina Kiadó reprezentatív sorozatának, a „Fotóművészeti Kiskönyvtárnak" 3. köteteként megjelent fotóalbum — Dávid Katalin elemző bevezetőjével — komoly érdeklődésre tarthat tehát számot. Ha a kiadónak csunán az volt a szándéka, hogy — a meglevő spontán érdeklődést kielégítendő — Székely Aladár legmaradandóbb munkáit, a század elején albumban is megjelent portrékat széles körben hozzáférhetővé tegye, dicséretes munkát végzett, s jó ügyet szolgált. A képeket nézegetve sorra rá kell ugyanis döbbennünk, hogy ezeket a portrékat — Ady, Móricz. Babits, a fiatal Bartók, Kafka Margit, Kernstok Károly. Rippl-Rónai s a többiek szuggesztív tekintetét — tulajdonképpen ismerjük: irodalomtörténeti, művészettörténeti monográfiák, sőt: tankönyvek is közölték mint hiteles emberi dokumentumokat. Így együtt azonban megnő a jelentőségük, és a fotográfus emberi vallomásává sűrűsödik. Olyan emberről vall, aki pontosan tudta, hogy kortársai közül kit kell fotografálnia. Tudta, mert ismerte és értette mindazokat. akiknek művészete együtt növekszik az idővel. Székely Aladár munkásságának java termése tehát nem egyszerűen fotóművészeti jelentőségű: kortörténeti dokumentum-értéke elválaszthatatlan művészi értékétől. Viszont munkásságának ilyen értelmű kettős kötődése miatt illik számontartanunk őt is a századelő forrongó világának nagy egyéniségei között. Aki azonban már korábban ismerte az „Írók. művészek", valamint az „Ady"-album képeit, már kialakíthatta róla, a realista portréfotó első nagy mesteréről ezt a véleményt, mely a Dávid Katalin megfogalmazásával is egyezik: „Sz. A. a magyar fotóművészet egyik megteremtője és nagy '374