Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - SZEMLE

VALLOMÁSOK A LEGNAGYOBB MAGYAR FALURÓL — Gondolatok a Bibliotheca Bekesiensis 3. kötetének megjelenése után — A magyarság első nagy krónikása, Anonymus nem kis büszkeséggel vallotta: boldog lehet Magv--irország. mert, „jutott neki adomány sok', hogy örülhet íródeákja ajándékának: elsőnek írta meg az elődök történetét. Boldog lehet hazánkban egy olyan kisváros is. mint Orosháza, amelynek voltak és vannak lelkes, a szűkebb pátriához ragaszkodó fiai, akik nemzedékrőlnemzedékre megörökítették az egykor legnagyobb magyar falu. ma már erőteljesen iparosodó, kulturálódó város történetét, hogy a későbbi nemzedékeknek mindig legyen alkalma felidézni őseik küzdelmes életét, a várossá feilődő falu történetének egy-egy szakaszát, hogy a múlt példáján éoüliön a jelen, a jövő, legyen tanulság és figyelmeztető s szülőföld változása, lakóinak küzdelmes élete, mert — és van ebben valami különös és furcsa — a 225 évvel ezelőtt idetelepedett jobbágyősök sajátos honfoglalást hajtottak itt végre. Nem nyugat felé vándoroltak, mint századokkal azelőtt azok, akik a Kárpátok hegygerincén átverődve izgatottan szemlélték, jó lesz-e hazának a kövér legelőjű folyók vidéke. Őket kelet felé sodorta a megélhetés, egy jobb világ megteremtésének vágya és lehetősége. hogy otthont teremtve az ismeretlen föidön az üldözött, de szabadabb vallás hitével birkózzanak tovább a földdel, mely majd az utódoknak is több mint két évszázadon át a megélhetés fő forrása lett. Négy különböző korban élő író-krónikás vallomását olvashatjuk Orosházáról a szép kiállítású kis kötetben, mely a városalapítás 225. évfordulójának tiszteletére jelent meg. Dicséri a válogatás, a sajtó alá rendezés összeállítójának, a nem „tősgyökeres" de egyre inkább ..orosházivá" váló Beck Zoltánnak gondos munkáját, hagyományápolását. Balassa Pálnak a ..százados innepi alkalomra" írt rövid vázlata a krónikások hűségével, tömören rögzíti az alapítók és az őket követő első nemzedékek harcát, „a vallás miatt új helyében is üldözött kis gyarmat" életének mozaikjait. Munkájának elolvasása után méginkább érthetővé válik számunkra a sajátos orosházi „népalkat", hiszen az orosházi ember életeleme a küzdés volt mindig, ma is az. Erre a küzdelemre nemcsak a vallását féltő ősök kényszerű sorsa edzette, hanem a letelepedés körülményei is. „Jó" és „rossz" szomszédok közé kerültek a Zombáról ide menekült ősök. A .keleti" szomszéd, Csaba, befogadta őket, otthont is adott nekik kis időre, míg a „nyugati" szomszéd, Vásárhely el akarta üldözni innen őket. de a krónikás vallomása szerint: a vásárhelyi pásztorok a letelepülők első szükségükhöz alkalmazva épült sátraikat gulya-marha-ráhajtás és riasztás, éjszakán a sátorok karóikba vetett és szilajlovakra hámozott szőrkötelek általi rombolással akarták volna gátolni a helység telenülését — mi azonban nekik nem sikerült." Veres József „korrajzában" feloldja az előző krónikás tényanvagát. s mint a szó elhivatott mestere vallja: ..Nem úgy van már. mint volt régen!" E hatásos nyitó mondat után lírailaa gaziag vallomás következik a szülőföldről. A szavaknak ez a patétikus áradása még akkor is szép. ha táplálója a millennium évét negelőző dicsfény, aminek talmi ragyogása mindig idegen volt az orosházi néptől, amely — dacos vallásossággal ugyan — nemcsak hitét védte már itt, hanem konok szívóssággal küzdött a természettel, olykor önmagával is e török hódoltság után lakatlan maradt, császári seregek által letiport földön. Az otthont teremtő ősök méltó dicsőítése ez a kis írás, még akkor js. ha íróiának képzelete kissé túl idealizálja küzdelmüket, s a ..szentírásos" ember szemléletének egyoldalúságával csak a vallásához dacos elszántsággal ragaszkodókról ír. és ióval kevesebb gondot fordít a „Szabad jobbágyok vagyunk!" lázadástól fűtött felkiáltásra. ami nélkül pedig nem érthető meg az a konok dac. ami beleszorult ebbe a mindig újat kereső, az úri világgal hej, de sokszor elégedetlen népbe. Ezután a költő vallomása következik. Csizmadia Sándor már azokat a békétlenkedő orosháziakat mutatia be. akik követ emeltek a hatalomra, akikből kitört a jogos lázadás, akiket csak a puskagolyó és a kardlap tudott elnémítani, de nem hosszú időre. A szocializmus eszméi iránt fogékony agrárproletárok készülődését rajzolja meg, akik a csendőrszuronyoktól védelmezett honatyáknak is oda merték vágni: „Lássuk, ki az erősebb, a szolgabíró-e vagy mi?!" Igen, ez az „orosházi népvirtus". Az ittenieket el lehetett némítani, de nem lehetett térdre kényszeríteni. Ezek Viharsarkot csináltak az Alföldnek e mozdulatlanságra ítélt részén, ezek szembeszálltak a „kivételes állapotokkal", a munka templo'373