Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 2. szám - Dr. Szabó Ferenc: Adatok az 1891. évi Békés megyei agrárszocialista mozgalom Arad és Csongrád megyei kapcsolatairól, visszhangjáról
nak hatása nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a helybeli munkásasszonyok nem mentek dolgozni a határban levő egyik nagybérlőhöz, hanem a helyi agrárproletariátus elégedetlenségének általános fokozódásában is. Az egyik „Csanád megyével határos aradi faluban" (Medgyesbodzáson kívül Nagykamarásra gondolhatunk) az egyik kincstári tisztviselő — az aradi újság szerint — ilyen kijelentéseket hallott: „Nem soká adogatja el a kormány a földeket. Felosztják mi közöttünk." 9 Hogy ebben mennyi a rosszindulatú felnagyítás. ma már nemigen lehet megállapítani, de a földkérdés helyi alakulását ismerve, semmiképpen sem lehet kitalálásnak minősíteni. Az Arad megyei hatóságok a Medgyesbodzáson és környékén megindult szervezkedés láttán attól tartottak, hogy a Békés megyei mozgalom megyéjükben is széles körben gyökeret ver. Szathmáry Gyula aradi alispán éppen ezért 1891. május 10—14 között beutazta mindazokat a községeket, „ahová a békésmegyei agrárszocializmust átplántálták". (Nagypél, Almás- és Nagykamarás, Medgyesbodzás, Gyulavarsánd.) Meggyőződött ugyan róla, hogy „az izgatottá ság már lecsillapult, a mozgalom hullámai egészen elsimultak", mégis felhívta az elöljáróságokat: „minden legkisebb mozgalmat csírájában elfojtani, s azok okait elhárítani szorgosan törekedjenek". 1 0 Az aradi katonai térparancsnokságot értesítették, hogy szükség esetén küldjön katonai erőt Elekre, a járásbeli mozgalom letörésére. 1 1 Az Észak-Arad megyei szervezkedés a kezdetig tudott csak eljutni, a hatósági terrorintézkedések tényleges alkalmazására nem is volt szükség, a Medgyesbodzás környéki mozgalmat „közigazgatási eszközökkel" is el tudták fojtani. Nincs nyoma annak, hogy munkáskör alapítása lett volna a szervezkedés célja, a bér- és munkaviszonyok megjavításának követelése viszont kimutatható. A szorosabban vett szocialista célkitűzéseknek a követelésekben való jelentkezéséről nincs adatunk, csak a szocialista agitáció létét lehet konstatálni. 1891. június elején Arad megye középső és délnyugati részén (Pécskán, Szemlakon). Csanád megyében Tornyán és Nagylakon is mutatkoztak a szocialista agitáció jelei. Arad megye vezetői „a szocializmus véres kitörésétől" tartottak. 1 2 A feszültség a battonyai megmozdulás idején éleződött ki a tájon legjobban, utána a legkíméletlenebb nyílt fegyveres terror következett, a szocialista szervezkedést egyelőre meg tudták akadályozni. Arad megye alispánja 1891. május haváról szóló jelentésében még lényegében »tagadta a megyebeli mozgalmak létét. Mindössze azt ismerte el. „hogy egyes helyeken, s különösen a Békés vármegyével határos községekben, némi előjelek észleltettek ugyan, de a kellő elővigyázat és a lakosság felvilágosítása útján az esetleges mozgalmak elhárultak". 1 3 Egy hónappal későbbi beszámolójában már bevallotta, hogy korábban „a szomszédság révén vármegyénkbe is átnyúltak a mozgalom szálai". 1 4 Medgyesbodzás és Nagykamarás környéke 1897-ben, a Várkonyi István vezette földmunkásmozgalom megerősödése idején tudott újra bekapcsolódni az agrárszocialista szervezkedésbe. 1 5 s attól kezdve a viharsarki mozgalom egyik jelentős területe lett. A két világháború közötti nagykamarási kommunista szervezkedés kiemelkedő jelentőséget ért el, története mielőbbi feldolgozásra vár. '264
