Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Szabó Ferenc: Adatok az 1891. évi Békés megyei agrárszocialista mozgalom Arad és Csongrád megyei kapcsolatairól, visszhangjáról

A cselédség aránya Eleken, a mezőgazdasági munkásságé pedig Medgyesbodzáson és Nagykamaráson volt különösen magas, bár jelentősebben nem tér el a Viharsarok településeinek átlagos adataitól. A mozgalom szempontjából elsősorban a jól szervezhető mezei munkásréteg volt fontos, a közvetlen kötöttségek között élő, jórészt vagyonos parasztoknál szétszórtan alka

1 mázott cselédséget kevésbé lehetett összefogni. Medgyesbodzás és Nagykamarás környékének korabeli földbirtokviszonyairól részletesebb képet alkotni adatok hiányában nem tudunk, csak a közép- és nagybirtokok számát ismerjük. A területen a birtokos parasztság súlya jelentős volt, feltételezhetően elérte a 25—30 százalékot a földterületből való részesedése. Az uradalmak közül Habsburg József főherceg több község határában elterülő birtoka (több mint 7000 kat. hold) emelkedett ki, akadt további három 1000 holdon felüli gazdaság is.'- A 100 holdon felüli közép- és nagybirtok területi aránya a négy község határában megközelítette a 40 százalékot. Mindez nagyjából megegyezik Békés megye hasonló adataival. Kiemelendő vonás mind Medgyesbodzás — az észak Arad megyei szervezkedés fő fészke — mind pedig Nagykamarás esetében, hogy mindkettő ugyanolyan telepes község volt. mint a szomszédos mezőkovácsházi járás falvai. (Medgyesbodzást 1857-ben telepi tették,

5 Nagykamarást az 1840-es évek elején.) A telepes községek örökváltságának terhét ugyanúgy szenvedték e települések is, mint a Csanád megyeiek.

6 Az 1891-es medgyesbodzási és nagykamarási agrárszocialista szervezkedes egyik mozgatója éppen a telepes községek helyzete volt. A Békés megyei szocialista mozgalom erejéből és sikereiből okulva, a szomszédos Csanád megyei hasonló községek jórészt hatóságilag támogatott, helyzetük enyhítését célzó akcióit látva. 1891. április végén Medgyesbodzáson és Nagykamaráson szervezkedés indult. Annak érdekében léptek akcióba, hogy népgyűlést hívhassanak össze az örökváltsággal kapcsolatos nehézségek megbeszélésére, a minisztériumhoz küldendő felterjesztés elkészítése céljából. A gyűlés engedélyezése érdekében, az orosházi és a békéscsabai megmozdulások után — kb. 1891. május 8—10-e körül — négytagú küldöttség kereste fel az eleki járás főszolgabíróját. A főbíró (erőszakosan, vagy óvatosan?) „lebeszélte őket" erről. Azt tanácsolta nekik, hogy a községi jegyzővel foglaltassák írásba panaszaikat, s őhozzá terjesszék be. A küldöttség tagjai a főszolgabíró szavaira „kijelentették, hogy a békés út a leghelyesebb sérelmeik orvoslására, s békésein viselik magukat".

7 Az egykorú aradi újság szerint „a Békés megyei zavargásoknak kifolyásaként" indult medgyesbodzási és talán a nagykamarási mozgalom másik indítéka, az előzővel egyenértékű szála, a kiemelkedő fejlettségű aradi szociálist* mozgalomhoz való kapcsolódás volt. A medgyesbodzási „lappangó veszélyes mozgalmak szítói ellen" indított vizsgálat kiderítette, hogy egy Baló Ferenc nevű aradi munkás hatásos szocialista agitációt folytatott a községben, terjesztette a Közjólét címen 1891. április—májusban kiadott harcos aradi szocialista lapot, továbbá a Népszavát, s a munkások helyzetén javító, de az urak által eltitkolt állítólagos miniszteri rendelet hírét. (Emlékezetes, hogy ez a nemlétező rendelet —, amely a munkabéruzsorát és a robotot törölte volna el — a battonyai megmozdulásban is jelentős helyet kapott.

8) Baló agitációjá'263