Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)
1969 / 2. szám - Elek László: Justh Zsigmond "kozmopolitizmusa"
Az újat, a jövő szempontjából is értékes, teremtő erőt kereste mindig. Ezt fedezte fel a még el nem puhult, ed nem finomult emberekben és népekben. A nyers erő félelmetes szépségének igazi élményét Párizsban élte át tudatosan először Glinka operáját hallgatva. Mintha „a parfümirozott levegőn" az orosz puszta csípős szele süvített volna át: erő és komor fenség sugárzott a színpadról. A szenvedélyes, férfias mazurka láttán pedig lékonyított fejjel sejtette meg ,,egy erőteljes nagy nép hatalmát. . . Ennyi erő és ennyi primitív bájjal szemben nem tehettem egyebet" — vallotta be nyíltan. Majd ezzel a gondolattal zárta le a megkapó leírást: ,,Az övék a jövő"/' 4 Ezt a jövőt szolgáló, diadalmas népi erőt vette észre a Turgenyev alapította párizsi orosz könyvtár „torzonborz, fésületlen, nihilista" tagjainak tudományszomjas körében. Mélytüzű szemeikből a keserűség és az elszántság tüze csapott ki feléje „érdekes, ijesztő atmoszférát keltve" a könyvtár falai között. 4 5 Az agyonolvasott kötetek, a keserves társadalomellenes kirohanások, hangos viták és jobbat akaró szándékok egy az ,,érzékek korát" élő, külsőségekre, formaságokra mit sem adó nép felfelé törekvéséről és magabiztos erejéről vallottak neki. A jóbarát Antokolski műtermének komor, elhaló színei pedig „a cárizmus igája alatt nyögő orosz nép és a zord klímájú orosz föld" hangulatát sűrítették magukba, hogy felidézzék a nagy művész számára az orosz élet helyi színeivel a távoli haza képét. 4 G Megfigyelte a párizsi fiákerest, elbeszélgetett vele, s nem késlekedik a bírálattal: „Egy középtehetségű fiakkerkocsisnak több esze és olvasottsága van, mint nálunk egyik-másik képviselőnek. s ez fogja tönkretenni Franciaországot". 4 7 Felesleges idézgetnünk a további példákat. Szó sincs itt elvtelen és parvenü külföld-imádatról. Még az utolsó idézet sem az. Gondoljuk csak el: a katánghy menyhértek lehangoló, léhűtő korát élte ekkor hazánk, s a kisszerű és törpe magyar parlament tagjairól Mikszáth sem adott vigasztalóbb képet. De nem érzünk szemernyi kisebbségi érzést, semmiféle megalázkodást akkor sem benne, amikor a különböző országokba és világrészekre tett utazásairól szóló lelkes beszámolóit olvasgatjuk. Ezekben Justh a taine-i miliő-elmélet és a darvini alapokra helyezett biológiai realizmus szellemében kereste és láttatta meg az egyes országok és népek utazóinak magatartásában, majdhogynem azt mondtam: természetrajzában felismerhető speciális nemzeti karaktert, sokszor olyan találóan, hogy azokat még ma is érvényesnek érezzük, és bátran elfogadhatjuk. * Párizs és a külföld a nép. „a paraszti faj" internacionális értelemben véve is érvényes erejének és magabiztos erkölcsi tulajdonságainak a felismerésére késztette Justhot. Itt vált széles látókörű, a régi, az elavult, a visszahúzó hagyományokkal szakítani merő okos magyarrá. Itt kapott konkrét tartalmat hazaszeretete és viszonyításra alkalmas távlatot reformátori buzgalma. Itt erősödött meg hazájának jövőjébe: parasztságra alapozott jövőjébe vetett hite. Itt ismerte fel, hogy mennyi mindent kell tennie a fejlődés elől elzárkózó, magyarkodásában a külföld felé kitekinteni nem akaró s ezért elmaradott, önelégült hazájáért és rosszul vezetett népéért. Nem utolsósorban a vele „homogén" s az ő részéről soha cserben nem hagyott arisztokráciáért, amelynek történelmi szerepében és állítólagos vezetőképességében még akkor is 3* 221
