Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 2. szám - Dr. Hajdú Mihály: Az orosháziak története 1744 előtt

3. A magánhangzók időtartama: a) rövidülés felső nyelvállású hangoknál (tiz, husz, kut. buza, fü, tyúk). b) pótlónyúlás (azonszótagú 1 kiesése) általános (bót, bőcső, dogozik, émegy, vót). 4. Mássalhangzók palatalizációja közepes (nyöstíny, Isvány, Mártony). 5. msh + j > gy, ty: (borgyu, meg'gyárgyo, kalaptya). 6- .1 gy: csak szó elején, palatális mh. előtt (gyün, gvelű) Csak néhányat ragadtunk ki a legfontosabb törvényszerűségek közül. Ezek alapján is meg tudjuk azonban állapítani azt, hogy a dunántúli nyelvjáráshoz tartozik, annak az északi, északnyugati részéhez áll legközelebb. A diftongusok (kettőshangzók) teljes hiánya, továbbá, hogy a v nem zöngésít (tehát Ötven, húsvét, és nem ödven, huzsvét), meg az ä hangok hiánya kizária a nyugati nyelvjárástípushoz való tartozás lehetőségét. (Egyetlen névben találtam csak nyitódó diftongusra való utalást Veres conscriptio-közlésében, a Dér-nek Dier-ként feljegyzett alakjában. A Dénes, Mészáros, Németh, Sédeni, Séllei, Szél, Végh nevek lejegyzései sehol nem mutatnak ie vagy ié ejtést.) Tehát Sopron és Vas m,egyékből nem jöhetett a lakosság zöme, legfeljebb azok keleti részéről. Győr, Veszprém megyék, Somogy legészakibb és Fejér mec;ye nyugati része jöhet számításba a nyelvföldrajz tanúsága alapján Vegyük azonban hozzá a családnevek törvényszerűségeit is. Jobbágynak nem adták ugyanannak a községnek a nevét, amelyikben lakott, hiszen akkor mindenkit Szemenyeinek kellett volna hívni Szemenyén. Csak akkor kaphatott ilyen nevet, ha elköltözött a falujából, még pedig nem túlságosan távolra, közeli helyre. Konkrét községre utaló nevet ugyanis csak akkor adtak, ha a névadók és névhasználók ismerték azt a községet, települést. Ha valaki olyan messzire költözött, ahol már nem ismerték a volt községét, akkor ntgyobb tájegységről kapott nevet. így keletkeztek a Baranyai, Erdélyi, Alföldi típusú családnevek. A Vas és Sopron megyei Csepregi, Szemenyei, Káldi, Edvi, Zsirai stb. nevű családoknak tehát a XV—XVI. század folyamán valahová közeli községekbe kellett költözniök, s akkor kapták neveiket. Ezek a községek pedig a történeti, egyháztörténeti és nyelvjárási adatok alapján Győr megye északnyugati részén, esetleg a Rábaköz északi részén lehettek. Erre utal Imre Samunak egy érdekes hangtani tipológiája, amelyet szintén a Magyar Nyelvatlasz kutatópontjai ilapján készített,.

3- Az egész országban csak egyetlen olyan típusú hangrendszert talált, amely megegyezik a szentetornyaiéval, egy Győr melletti kis községben: Dunaszegen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez a község volt az orosháziak eredeti lakhelye, hanem azt, hogy ott kell valahol Győr környékén, Győr és Csorna között keresni azokat a községeket, ahonnan a Tolnába, Zomba környékére, majd Orosházára származottak zöme elindult. Természetesen most, sem két-három községre kell gondolnunk. Az sem biztos, hogy találunk majd olyan községet, ahol legalább 20—25 családnevet lehet azonosítanunk. Aztán meg már az 1715-ös összeírások is azt mutatják, hogy előbb, a török nyomában néhány év múlva elkezdődött a keletre, délkeletre való költözködés hulláma. (Valószínűleg akkor, mikor Győr megszűnt végvár lenni, s lakói, valamint a kör'206