Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - SZEMLE

iEMLE GYULAI VÁRSZÍNHÁZ 1968. A gyulai Várszínház — idei évadiával — elérkezett első jubileumához. Júliusban immár ötöd

:k nvá-on vá-ta Gyula fellobogózott, kivilágított várral, fáklyás, alabárdos vitézekkel a várszínházi előadásokra közeli s távoli vidékről érkezők ezreit. Ezévben tizenhat estén jelezte az eldördülő várágyú, valamint az Erkel dallamból formált szignál szírházi előadás kezdetét. Első bemutatóként most is „várhoz illő" darab, Madách ifjúkori műve, a Csák végnapjai került szín-e, Keresztúry Dezső újraformálásában. (Ismerve azt a munkát, mellyel Ke'esztú'y sz'npadképessé, előadhatóvá tette a darabot, talán nem követtünk volna el kegyeletsértést, ha Madách neve mellett az ő neve is társszerzőként szerepelt volna a színlapon és a műsorfüzetben!?). A darabválTztás'ól. a gvulai Várszínház műsorpolitikáiáról szólva feltétlenül el kell ismernünk Miszlay István főrendező azon törekvésének helyességét, mellyel évről évre egy-egy a helyszínhez illő, már-már teljesen feledésbe merült, vagy éppen soha elő nem adott drámát kfván színpadra állítani. Viszont nem hallgathatjuk el ennek a próbálkozásnak a buktatóját sem, amely éppen a Csák végnapjai esetében mutatkozott. Kissé az az é'-zés ke-íti hatalmába a nézőt a darab megtekintésekor, mintha "legdöntőbb szempontként a vár adottságainak k-'használhatósága vezette volna az illetékeseket a darabválasztásban. Kétségtelen, hogy szabadtéri előadás esetén a környezet jelentős mértékben hozzájárulhat egy darab hitelesebbé tételéhez, — ettől azonban még nem válik jobbá maga a rnü. Nem véletlen, hogy a Csák végnapjait eddig nem mutatták be sehol, hiszen eredeti formájában nem színpadképes alkotás. A darab epedendő hibáit, hiányosságait kívánta kijavítani az újjáformálás során Keresztúry Dezső azzal, hogy jelentős mértékben átírta, sőt egyes ielenete'ben ui-^i'ta Madách művét. Noha e nagyszabású beavatkozás során a dráma kétségtelenül előnyére változott, — való.iáb?n ezzel csak a bemutathatóságig jutott el. Nem érezzük eléggé meggvőzőnek az alapkonfliktust magában hordozó Károly Róbert és Csák Máté jellemét, sőt mintha a darab eszmei mondanivalójának kifejtése sem lenne teljesen egyértelműen magyarázható. Miszlay István rendezői munkáját dicséri, hogy az objektív nehézségek ellenére minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében. Igyekezett messzemenően kihasználni a színhely nyújtotta előnyöket a szereplök mozgatásában, viszont még következetesebb rendezői koncepcióval elősegíthette volna a dráma eredendő hibájából adódó problémák tisztázását. Elsősorban a királynak, Záchnak és Erzsébetnek a címszereplőhöz való viszonyát kellett volna még e őtelje

cebb vonásokkal körvomlazni. Valahogy nem derül ki egyértelműen az sem, vajon Csák Mátéban a hazáját szerető, az idegen királlyal szembeszegülő magyar főurat, vagy a törvényes rend ellen lázadó kiskirályt tekintsük iskább, — pedig ennek tisztázása a darab mondanivalója megértése szempontjából elengedhetetlen. A népes szereplőgárda névsorát olvasva örömmel szólhatunk arról, hogy az előző evek produkcióiból előnyösen megismert színészek mellett számos új, fiatal, tehetséges művészt köszönthettünk e várszínházi produkcióban. A két főszerepet pécsi színész alakította. Iványi József (Csák Máté) alakításában teljes mértékben kifejezésre jutott a magyar főúr hazafiúi lelkesedése, temperamentuma, sőt 161