Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - SZEMLE

mindez néhol olyan méreteket öltött, amely már-már veszélyeztette a végső mondanivaló elhihetőségét. A befejező jelenetben viszont nem éreztük eléggé meggyőzőnek játékát. Károly Róbert alakja — Bánffy György megformálásában — akaratgyengének, erőtlennek mutatkozott. Csák fölötti végső győzelme így majdnem illuzórikussá vált. — Feltétlenül elismerőleg kell viszont szólnunk a művész igen szép beszédmódjáról. Hitelesnek, bár néhol kissé harsánynak tűnt Horváth Sándor Zách Felicián szerepében, viszont az Erzsébetet alakító Demjén Gyöngyvér játékában sikeresebb jelenetek kevésbé sikerültekkel váltakoztak. A kisebb szerepekben fellépő művészek is jelentős részt vállaltak az előadás sikeréből, bár nem hallgathatjuk el, hogy közülük többen is elmaradtak a tőlük joggal elvárt színvonaltól. Dicséretes az a törekvés, hogy az egyes szerepekre minél rangosabb művészt igyekszünk megnyerni, (a Csák végnapjai-ban nyolc! Jászai-díjas művész játszott) — azonban úgy éreztük, egy-egy néhány mondatos szerepet békéscsabai színész is eredményesen alakíthatott volna. Demjén Gyöngyvér és Bánffy György (Madách—Keresztúry: Csák végnapjai) 160