Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sárhelyi Jenő: 20 éves a békéscsabai Bartók Béla Állami Zeneiskola

előadónak, aki mindnyájunk elismerését vívta ki azzal a fáradságot nem ismerő lel­kes szervezőmunkájával, amelyet az Ifjú Zenebarát-mozgalom javára végzett. Példánkat követően megindult a gyulai, orosházi, és szarvasi zeneiskolák ha­sonló célt szolgáló tevékenysége. Az elmúlt 20 év alatt számos növendékünk választotta élethivatásul a zenei pá­lyát. Ma már elmondhatjuk, hogy kartársaink egykor szerencsés kézzel választották ki azokat a növendékeket, akik az elmúlt 2 évtized alatt zenei pályára mentek, mert közülük többeket sorainkban üdvözölhetünk: Fejes Antal egykor növendékünk volt, majd tanárunk lett, s jelenleg a békési zeneiskola igazgatója. Nálunk tanult Kovács Andrásné (Borbély Irma). Ballai Pálr.é (Fábián Ida) és Kiss Sarolta. Mindhárman jelenleg is állományunkhoz tartoznak. A körforgás szüntelen. Aki ma tanulónk, az holnap tanárunk. Mi arra vagyunk büszkék, hogy a muzsika szeretetét elmélyítettük es a pálya iránti vonzalmat felkel­tettük bennük. Oktató és nevelő munkánk mellett abban a szerencsés és kitüntető helyzetben voltunk, hogy részt vehettünk az alsófokú zeneoktatási reform előkészítő munkála­taiban. Dr. Matusovszky Andrásné az ének szakon, dr. Cziriák Zoltán a fafúvós sza­kon, magam pedig az elvi kérdésekkel foglalkozó csoport munkájában vettem részt. Számos oklevél és plakett bizonyítja, hogy a közösségi nevelést szolgáló társas és kamarazene oktatása eredményesen folyt és folyik iskolánkban. Már az első or­szágos fesztiválokon ott voltak növendékeink. Az utóbbi 10 évben pedig úi színnel, a fúvós kamarazenével értek el országos elismerést. 1931-ben Hódmezővásárhelyen, 1962-ben Miskolcon léptek fel az Országos Ifjúsági Kamarazenei Fesztiválon. Leg­utóbb pedig 1967-ben Debrecenben. Ezeken kívül az Erkel Diákünnepeken voltak megérdemelt sikereink. Kovács Eszter és Sárváry Judit hegedű-kettőse hátraszorí­totta a szegedi zenei gimnazistákat. Énekeseink aranya és ezüstje szépen megtöltene egy kisebb vitrint. Tévedés volna azt hinni, hogy az elméleti vonalunk halványabb. Amikor átvet­tem az intézmény vezetését, sikerült megszilárdítani a szolfézs órákra járást. Elek Pe­temé (Péczely Klára) példamutató alapozó munkája és az időközben eltávozott Ká­dár Enikő hozzáállása olyan eredményes volt, hogy a két alkalommal megrendezett megyei szolfézsversenyen az összes helyek 70"/o-át, illetőleg 50%-át hoztuk el. A helyi sajtó is készségesnek bizonyult és hozzájárult a közönség zenei tájékoz­tatásához. A Népújságban kapott helyet a hangversenyéletről adott tájékoztatónk, zeneszerzők életművének ismertetése (Bartók. Debussv. Gorshwin és Kodály). Ha még ezekhez az Űttörő és a KISZ kulturális szemléin való zsűrizést is hozzászámítjuk, csak nő a végzett munka mennyisége, csak színesedik, teljesebbé válik a rólunk al­kotható kép. Foglalkozhatnék még olyan adatközléssel is, hogy mennyi az iskola nö­vendék létszáma, mennyi a tanári létszám, milyen a hangszeres ellátottság, és hogyan futja mindenre a költségvetésből? Ügy érzem, hogy a munkás hétköznapok rendje már kellő megvilágításba került, s az az érzésem, hogy háttérbe szorul az a lelkes vál­lalkozó szellemű és jóképességű kollektíva, amelynek mindez köszönhető. Ügy vé­lem, hogy a nevelőtestületi egység nemesféméből nálunk jókora adag található. A 20-éves jubileum alkalmából épületünket jelentős anyagi támogatással kicsi­nosíttattuk. Köszönet illeti érte a megyei és a városi tanács vd művelődésügyi osztá­lyait és az MSZMP megyei ipari osztályát. Amikor visszanézünk a megtett útra, mindnyájan örülünk annak, hogy hazánk politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életének olyan küzdelmekkel teli kor­szakából eredményekkel gazdagodva kerültünk ki. A jól végzett munka öröme le­gyen állandó forrása további sikereinknek. Azon legyünk, hogy a zeneközpontú ne­velőmunkánk nyomán városunk, megyénk és egész szocialista oktatásügyünk tovább fejlődjék. sarhelyi jenö 158

Next

/
Thumbnails
Contents