Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - Oltvai Ferenc: Az iskolaügy Kelet-Csanádban a proletárdiktatúra időszakában

megdöntéséig szünetelt. A jelentkező gyermekek a templomban vagy a plébánián részesültek vallásoktatásban. A proletárdiktatúra nagy súlyt helyezett a pedagógusok megnyerésére, azzal is. hogy illetményeiket felemelte. A tantestületek belső életével is törődött a Közoktatásügyi Népbiztosság és az intézkedéseket a megyében, legalább Makón, be is vezették. A tantestületeket csoportnak, az igazgatót csoportvezetőnek nevezték. A proletárdiktatúra oktatási és nevelési politikájának megvalósításában a szakszervezetek is jelentékeny részt vállaltak. Csanád megyében azonban ezen a téren jobbára csak Makón történt valamilyen változás. A tanítók és tanárok szakszervezetének makói osztálya 1919. március végén alakult meg. Tevékenysége inkább a szervezkedésre irányult csupán, mert a román támadás április közepén történt bekövetkezése miatt többre idő sem volt. Az első ülést március 30-án tartották. Az utolsót április 16-án. A közben eltelt két hét alatt április 3-án és 7-én ültek össze. A szakszervezet elnökévé Baróti Endre makói újvárosi református isk. tanítót választották meg, akit tevékenységéért különben az ellenforradalom időszakában meghurcoltak. A szakszervezetnek közel 80 tagja volt. A vezetőség foglalkozott a vallásoktatás helyébe kerülő erkölcstan oktatásának ügyével és a tananyag összeállítására egy bizottságot küldtek ki. Ennek a bizottságnak Tettamanti Béla gimn. tanár is — később a szegedi egyetem professzora —tagja volt és éppen ő javasolta az 1919. ápr. 7-iki ülésen, hogy Marx és Engels műveit kell tanulmányozni az erkölcstani oktatási anyag elkészítéséhez. Különben a szakszervezeti gyűléseken néhány előadás hangzott el a kommunizmusról. Az idők változása legalább a makói pedagógusokhoz a szakszervezet útján jutott el.

5 Nincs tudomásunk arról, hogy a járásban, vagy a falvakban szakszervezeti szervezkedés folyt volna. Csanád megyében az iskolák életében a proletárdiktatúra jobbára a megye keleti felében idézett elő változást. Makón kívül a megye legnagyobb községe Battonya volt, ahol a mozgalmak egyik harcosa Balázs Rezső, a községi polgári fiúiskola tanára. A megyei kormányzótanács távirati rendelkezésére eltávolíttatta a képeket, a címereket, a proletárdiktatúra szellemének nem megfelelő feliratokat. Az iskolák eleget tettek a rendeletnek, csupán a felekezeti iskolákban hagyták fenn a feszületeket. Balázs Rezső levétette a feszületeket is. Az ellenforradalmi elemeknek nem volt nehéz a vallásos lelkületű embereket az intézkedés ellen hangolni. Balázst kényszerítették, hogy maga helyezze vissza a kereszteket. A zárdában ki kellett jelentenie, hogy az apácák szerzetesi ruhában folytathatják a tanítást. A Balázs elleni akció kivizsgálására április közepén forradalmi törvényszék szállt ki és az ellenforradalmárokat pénzbírsággal sújtotta. Battonyán a direktórium köröztette az iskolák köztulajdonba vételéről kiadott országos rendeletet. Az iskolában a gyermekek fegyelme lazult és a pedagógusok az eseteket a régi módszerekkel torolták meg, ami ellen a szülők tiltakoztak. A vallásoktatás mindössze egy hétig szünetelt. A járás többi községében a proletárdiktatúra fennállása alatt a következő volt a helyzet: Mezőhegyest gyakran felkeresték az agitátorok. A cukorgyárban és az állami ménesbirtok műhelyeiben akadtak kommunisták, akik a proletárdik14