Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - Oltvai Ferenc: Az iskolaügy Kelet-Csanádban a proletárdiktatúra időszakában

Országosan a gyermekek 70%-a nem végezte el a hat osztályt. Sokat tettek az oktatás eszmei tartalmának megváltoztatására azért, hogy az iskolák a szocialista nevelés eszközévé váljanak. E feladat legfőbb feltétele a tanítók és a tanárok marxista képzése volt. A materialista világnézet szellemében az addiginál nagyobb teret biztosítottak a természettudományos oktatásnak.

2 Sorolhatnánk még az intézkedéseket, amelyek jórésze már akkor látott napvilágot (1919 május—június), amikor Csanád megye már román megszállás alatt volt és az intézkedések el sem juthattak erre a területre. Ami még áprilisban megjelent a Forradalmi Kormányzótanács hivatalos lapjában, a Tanácsköztársaságban, azok jórészét a Csanád vármegyei Direktórium a megye hivatalos lapjában (Csanád vármegye Hivatalos Lapja) tette közzé. A megye hivatalos lapjából a proletárdiktatúra időszakában, áprilisban, két szám jelent meg, az április 12-i és az április 26-i. Az április 12-i számban közölték többek között a Forradalmi Kormányzótanács 2206/1919. sz. a. a Közoktatási Tanács XXIV. sz. rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről. A rendeleteket a pártszervezetek összejövetelein ismertették. Az agitátorok számos alkalommal jártak a községekben, a gyűléseken utaltak a rendeletekre és azokat a községi direktóriumok és az iskolaigazgatók tudomására hozták. Nem egy helyen azonban maguk a községi vezetők vagy az igazgató és a tanító öntevékenyen alkalmazták a proletárdiktatúra oktatási elveit.

3 Csanád megyében a közlekedési viszonyok eléggé befolyásolták az életet. Néhány község annyira kiesett a forgalomból, hogy oda sem a rendeletek, sem az agitátorok nem jutottak el és az alig öt hetet meghaladó idő, ameddig a proletárdiktatúra ebben a megyében tartott, kevés volt ahhoz, hogy a helyi vezetők az iskola kérdéseivel is foglalkozni tudtak volna. Ennek következtében a változás az iskolázás terén inkább a külsőségekben nyilvánult meg. (Legalábbis így mérték fel a későbbi, jórészt torzító, ellenforradalmi szellemtől áthatott jelentésekben. Más forrásaink viszont nem maradtak fenn.) A megyeszékhelyen, Makón és néhány nagyobb községben más volt a helyzet. A feltételek inkább adva voltak ahhoz, hogy a politikai és igazgatási téren történt változás az oktatás területén is éreztesse hatását a proletárdiktatúra időszakában. A makói események hatása a megyére is kiterjedt. Ott a Forradalmi Kormányzótanács rendeletei, amelyeket a Megyei Kormányzótanács nyomban továbbított és megvalósításukat szorgalmazta — eljutottak az iskolákhoz.

4 Budapestről politikai biztosként Vásárhelyi Kálmánt küldték ki Makóra. Fogadására a pedagógusok is kivonultak. Működése alatt az iskolákban gyűléseket tartottak a környék lakossága részére. Vásárhelyi 1919. március 31-én a városházán a tanítók előtt ismertette az iskolákra és a tanítókra vonatkozó utasításokat. Kihirdette, hogy az iskolák ezentúl államiak, amivel egyidejűleg az egyházak befolyása megszűnt az iskolákra. Elrendelte a központi intézkedés alapján a régi országcímerek, a királyi pár képének, valamint a vallásos feliratoknak az eltávolítását. Ismertette a köszönési formákra, az imákra, a pedagógusok megszólítására vonatkozó rendeleteket. A vallástan helyett a szocialista erkölcstan tanításának kötelezettségét továbbította. A rendelkezésnek megfelelően másnap, április elsején a tantermekből a feliratokat, a címereket, a képeket, a feszületeket eltávolították. Április negyedikén a tanítók letették az esküt. A vallásoktatás Makón az iskolákban ettől kezdve a proletárdiktatúra 13