Békési Élet, 1969 (4. évfolyam)

1969 / 1. szám - Oltvai Ferenc: Az iskolaügy Kelet-Csanádban a proletárdiktatúra időszakában

AZ ISKOLAÜGY KELET-CSANÁDBAN A PROLETÁRDIKTATÚRA IDŐSZAKÁBAN Az oktatásügy a forradalmi átalakulás egyik lényeges területe volt, amelyre a proletárhatalom nagy gondot fordított. Az egykorú Csanád megye ma Békéshez tartozó battonyai és mezőkovácsházi járásaiban (a területet — amely a mai mezőkovácsházi járással azonos — egykorú szóhasználattal Kelet-Csanádnak nevezték) a proletárdiktatúra március 22-től április utolsó napjaiig tartott. Ez a rövid időszak mélyreható változásokat nem idézhetett elő minden téren. így az oktatás terén sem. Az iskolai élet azonban ez alatt a néhány hét alatt is több vonatkozásban átalakult. Főként a megyeszékhellyel, Makóval, a közlekedési viszonyok révén szorosabb kapcsolatot tartó községekben lényegesebb változás történt. Jónéhány községben azonban, éppen mert forradalmi helyzet volt, az intézőszervek mással voltak elfoglalva, nem jutott idejük arra, hogy az iskolával is törődjenek. Az elemi és a polgári iskolák a proletárdiktatúra előtt a megyei tanfelügyelőség irányítása alatt állottak. Az iskolák túlnyomó részét 1907-ben állami kezelésbe adták. Csanád megyében már csak néhány helyen volt egyházi iskola. A többségében szlovákok által lakott Nagybánhegyesen az evangélikus egyháznak és Battonyán a görögkeleti szerb és a román egyháznak volt iskolája. A battonyai járás községei közül csak Dombegyházának volt községi iskolája. Csanádapácán a katolikus és az evangélikus, Magyardombegyházán a református egyház tartott iskolát.

1 Az őszirózsás forradalom kitörésétől a Tanácsköztársaság kikiáltásáig nem történt változás az addigi oktatási rendben. A Tanácsköztársaság 4 és fél hónapos fennállása is elég volt azonban ahhoz, hogy országosan megkezdjék az oktatásügy néhány fontos és égető kérdésének megoldását, az iskolai oktatás és nevelés szocialista átszervezését. Azzal, hogy minden fokon ingyenessé tették a tanítást, megszűnt a vagyonosok előjoga a műveltség megszerzéséhez, lehetővé vált a dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulása a közép- és felsőbb oktatási intézményekben. Elkezdték az osztatlan iskolák felszámolását, azaz annak a helyzetnek a megszüntetését, hogy egy tanító egy tanteremben egyszerre foglalkozott hat osztállyal. Ilyen iskolába járt Magyarországon a tanulóknak majdnem 54%-a. A Tanácsköztársaság szigorú rendszabályokat hozott az iskolaköteles gyermekek (6—14 éves) nyilvántartása és a rendszeres iskolalátogatás érdekében. A háború alatt például Csanád megyében a tanulók 20%-a be sem iratkozott az iskolába. 12