Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 1. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Krupa András: Az ismeretterjesztés hatókörének felmérési kísérlete Békécsabán, Gyulán és Bihaugrán

ISMERETTERJ: AZ ISMERETTERJESZTÉS HATÓKÖRÉNEK FELMÉRÉSI KÍSÉRLETE BÉKÉSCSABÁN, GYULÁN ÉS BIHARUGRÁN A társadalmi és gazdasági fejlődés, különösen az utóbbi időkben, szigorú követelményekkel lép fel a népművelő, ismeretterjesztő tevékenységgel szemben is. A társadalmi igények legszélesebb körű kielégítésének folyamatát minden vonatkozásban korszerűbbé és színvonalasabbá kell tenni, hogy hatóköre minél nagyobb területeket öleljen fel, s hatékonysági fokmérőjén az intenzitás és a befogadás higanyszála folyamatosan emelkedő tendenciát mutasson. Mindezek felmérésére nem állnak közvetlen eszközök rendelkezésünkre. Az egyes rendezvényeken megjelentek száma s a részvevőknek a többi előadáshoz viszonyított hullámzása nem lehet mértékadó, mert az érdeklődést különféle tényezők befolyásolják: elsősorban maga a téma, az előadó, a rendezés helye, ideje, milyen rétegekhez szól, volt-e más előadás azonos időben a vonzáskörön belül, milyen volt a propagandája, egyáltalán társadalmilag szükséges volt-e, igényelték-e. Egészen másképp vetődik fel ez persze az egyes előadásokon és a beiratkozott hallgatósággal rendelkező sorozatokon, tanfolyamokon vagy szabadegyetemeken. Ezért fordultunk a tájékozódó kérdőív-módszerhez, melynek elsődleges célja az volt, hogy megtudjuk, a meghatározott ismeretterjesztő rendezvényeken milyen korú, milyen foglalkozású, iskolai végzettségű, milyen kulturális és művelődési érdeklődésű emberek vesznek részt, vagyis milyen terjedelmű a hatókör, esetleges vagy rendszeres befogadókat tartalmaz-e, szükséges-e módosítani a tematikai rendszert, s milyen irányban? A kérdőíveket név és minden kötelezettség nélkül töltettük ki, számunkra az volt a lényeges, hogy a legfontosabb eligazító egyéni adatain túl (kor, végzettség, foglalkozás) a kitöltő válaszoljon arra is, hogy mi vonzotta a rendezvényre, a téma-, az előadó-, a szervezés-e vagy mindez együttesen. Rendszeresen jár-e, ha igen, mely előadások voltak szerinte figyelemre méltók, jók? A jövőben milyen témájú rendezvényeken szeretne részt venni? Mennyire korszerű az ismeretterjesztés, különösen a szemléltetése? A kulturális ellátottságra vonatkozó kérdések az ismeretterjesztést közvetlenül érintő tényezőkre vártak választ: van-e TV-je, rádiója, mennyi a könyveinek száma, hány fajta folyóiratot, újságot olvas? Az elmúlt években éles viták zajlottak le az ismeretközlés és átadás módjáról. Sokan kétségbevonták a direkt ismeretközlés + szemléltetés módszerének hasznosságát, s hegemónnak igyekeztek kikiáltani az indirekt módszereket. Békés megyében sokoldalúak az ismeretterjesztés formái, a széles skálán az igénynek megfelelően helyet kapnak a direkt és indirekt módok, azonban az ismert okoknál fogva (technikai ellátatlanság stb.) a közvetlen ismeretátadás — azon túl, hogy ennek a módszernek a szükségességét, számos területen a pótolhatatlanságát aligha lehet kétségbevonni — számszerűségében is nagyobb helyet foglal el. Valamennyi kérdőívet előadásokon osztottunk ki — rendkívül érdekelt hát bennünket a közönség véleménye az előadásos + szemléltetéses módszerről. Ugyanakkor tudni akartuk, hogy a részvételt mennyire befolyásolják a központi kommunikációs eszközök, vagyis bekapcsolódnak-e azok az ismeretterjesztésbe, akiknek TV-jük, rádiójuk van, igaz-e, hogy „az ismeretterjesztés számára a rádié 70