Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - SZEMLE

KET GAZDASÁGTÖRTÉNETI TANULMÁNY GYULÁRÓL (Agrártörténeti Szemle, IX. 1967. 3—4. szám) A Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottságának a folyóirata már a korábbi években is számos olyan tanulmányt publikált, melyek (elsősorban módszertani szempontból, de lényeges részadatok miatt is) megérdemlik a Békés megye történetével foglalkozó kutatók megkülönböztetett figyelmét. E kiválóan szerkesztett s igen színvonalas tanulmányokat közreadó folyóirat legutóbbi számában két, Békés megyét közelebbről is érintő adatközlő jellegű tanulmányt találunk. Tekintettel a közlemények közérdekűségére — probléma-felvetésükkel ugyanis további kutatásra ösztönöznek — szükségesnek látszik, hogy fő gondolataikat a figyelem-felhívás igényével összefoglaljuk. Bácskai Vera, a magyar mezővárosok középkori történetének ismert kutatója, „A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században" című forráselémzó cikkében jórészt ismeretlen, s csak a legutóbbi években hozzáférhető források alapján rajzolja meg Gyula, Békés és Simánd mezővárosoknak az 1500-as évek első évtizedeire jellemző gazdasági és társadalmi viszonyait. Az Országos Levéltár filmtárában őrzött mikrofilm-anyag — tanulmányának forrásanyaga — a brandenburgi levéltárból származik. (A brandenburgi levéltár egyébként a Hunyadi család levéltárát is magában foglalja!) Brandenburgi György, aki 1510-ben szerezte meg a gyulai uradalmat, rendszeres és pontos számadást követelt tisztjeitől, s ez a szerencsés körülmények köpött fennmaradt birtokigazgatási iratanyag — mind mennyisége, mind sokrétűsége miatt — a XVI. század gazdasági, társadalmi (és sok vonatkozásban politikai) történetét újszerű megvilágításba helyezi. Bácskai Vera három forrás-típus (birtokbecslés, sensus jegyzék, számadáskönyv) párhuzamos adatainak összevetéséből arra a következtetésre jut, hogy a gyulai uradalom három mezővárosában a kézművesek és kereskedők részaránya a század harmadik évtizedében az országos mezővárosi átlagot is meghaladta. Gyula — uradalmi-központ volta miatt, valamint vásárai: kiterjedt állat- és borkereskedelme révén — különösen kiemelkedett, s létszámában is elérte a legjelentősebb magyar mezővárosokat. Vagyonos polgárai rendszeres szolgálatokat tettek az őrgrófnak, véleményüket — mind gazdasági, mind politikai kérdésekben — az uradalom és a vár tisztjei is kikérték. Gyula XVI. századi jelentőségét jórészt már eddig is ismertük — elsősorban Scherer Ferenc kutatásai és Veress Endre forráspublikációi alapján. Az eddigi kutatások azonban szinte kizárólag a katonai, s részben a kulturális jelentőséget hangsúlyozták, s nem méltatták figyelemre annak gazdasági és társadalmi hátterét. Bácskai Vera — imponálóan gazdag adatanyag birtokában — jómódú és rohamosan fejlődő város képét rajzolja meg, világosan utalván arra is, hogy Brandenburgi György földesurasága — ellentétben az eddigi véleményekkel — általában kedvezőbb feltételeket biztosított a jobbágygazdaságok árutermelésére és a kézműiparra, mint az az ország más területein ekkor jellemző volt. Az 1560-as években — Kerecsényi László főkapitánysága idején — a virágzó uradalom már hanyatlásnak indult. Ez részben a fokozódó harci eseményeknek, részben Kerecsényi kegyetlen adóbehajtási módszereinek volt a következménye. Ekkor már Gyula a szabad királyi városokat megközelítő szabadságot vívott ki magának: a vámmentesség és egyéb privilégiumok mellett teljes adómentességet nyert. A tanulmány e néhány tanulsága "is világossá teszi, hogy Gyula városa és Békés megye XVI. századi történetének felbecsülhetetlen értékű forrásait vonta be a kutatásba Bácskai Vera. Éppen ezért feltétlenül kívánatos lenne az általa hivatkozott birtokigazgatási iratanyag teljes terjedelemben való közzététele, hogy az anyag a további kutatások számára könnyebben hozzáférhetővé váljék. pv A másik tanulmány — szerzője a gyulai származású kutató, Kása László — Gyula jellegzetes társadalmi rétege, az ún. termelök munkaszervezetének, termelési tapasztalatainak néhány vonatkozását vizsgálja („A gyulai zöldségtermelő körzet kialakulása"). A Körösök vidéke zöldségtermelő kultúrájának kialakulása (a szántóföldi öntözés, majd a melegházi primőrtermelés) a bolgárkertészek hatását mutatja, de — mint a szerző megállapítja — már a kezdettől önálló utakon járt. A zömében agrárproletár származású termelői réteg kísérletező kedve, vállalkozó szelleme speciális termelési kultúrát eredményezett, ami 448.