Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - SZEMLE

(újságok, jegyzökönyvek, működő szervek irattári anyaga stb.) és nem utolsó sorban közvetlen élményekkel és megfigyelések­kel. Az egyes adatközlők véleményének szembesítése is az objektív álláspont kiala­kítását, az adatok hitelesebbé tételét szol­gálják. Meg kell állapítanunk, hogy ezt a módszert jól alkalmazzák a szerzők, s ezért a közölt adatok megbízhatóak. Ezeknek a forrásoknak a becsét akkor mérhetjük fel Igazán, ha elgondoljuk, hogy a jelenkort kutató történésznek milyen nehéz a má­ra vonatkozó adatok megközelítése. A le­véltárak külön engedélyei, az egyes szervek iratanyagának megszerzése, s nem utolsó sorban az alkalmas és hiteles adatközlők feltalálása szinte megoldhatatlan feladatot jelent egy nagyobb területi egység feldolgo­zása esetén. A Rózsa Ferenc Gimnázium szakköre legalább egy városra és annak környékére vonatkozóan hiteles adatokat szállít, s a tanulók szakavatott irányítást tükröző munkái így a tudományos kutatást is közvetlenül segítik. A kiadványsorozat (joggal nevezhetjük már így!) harmadik kötetében 11 dolgozat található, s ezt a 11 dolgozatot, s a korábbi köteteket mintegy hitelesíti dr. Virágh Fe­renc szakkörvezető tanulmánya, amely az elvi és gyakorlati kérdések helyességéről győzi meg az olvasót. A dolgozatok igen sokrétűen ábrázolják a közelmúltat és a je­lent: 1919 eseményei, a békéscsabai műve­lődési egyesületek története, a régi pa­rasztcsaládok élete, a termelőszövetkeze­tek fejlődése és működése, az oktatás és népművelés helyzete, a labdarúgó utca­csapatok mozgalma, a népfrontmunka bé­késcsabai története, az 1966-os kisjenői gátszakadás és Kétsoprony és Lökösháza történeti adatai olvadnak itt egy adatokban bővelkedő szemléletes képpé. Az említett témakörök azonban nem ötletszerűen kiragadott részei legújabbkori történetünknek, hanem szervesen illeszked­nek a másik két kiadványban megjelent dolgozatokhoz. Azokkal együtt már egész kérdésköröket alkotnak, s a kiadványok forgatója a három kötetet egymás mellé téve képet alkothat Békéscsaba és környé­ke agrárszocialista mozgalmairól, a mozga­lom kiemelkedő alakjairól, a békési pa­rasztság régi életmódjáról, a földosztás és a termelőszövetkezetek régi és új kérdései­ről, az ipari munkásság mozgalmairól, mű­veltségéről, 1919-ről, a mai ifjúság életéről, a tömegszervezetek és társadalmi szerveze­tek működéséről, Békéscsaba művelődésé­nek XX. századi történetéből. E sorozatnak még minden bizonnyal folytatása is lesz. Az egyes tanulmányok anyagközlő jelle­gűek. A szakkörvezető segítségével kidol­gozott vázlatokhoz igazodnak a már emlí­tett forráskritikai módszerek alkalmazásá­val ellenőrzött adatok. Az egyes dolgoza­tokban kevés értékelés található, s ha ilyen előfordul, inkább szubjektív állásfoglalás, mint tudományos értékű ítélet. Ezt a mód­szert a szakkörvezető helyes szemléletének javára írhatjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy diákszerzők ennél többre még alaposabb irodalmi tájékozottsággal sem vállalkozhat­nának. A szubjektív értékű megnyilatko­zásokból viszont kiderül az, hogy a jelen­kori események alaposabb vizsgálata hogyan befolyásolja a tanulók szemléletét. Hiányosságok éppen akkor fordulnak elő, amikor ezt az adatközlő módszert átlépik, s megkísérelnek valamiféle általánosítást (pl. a Május 1. Tsz kérdésénél az ellentétek harcának vulgarizálását láthatjuk). Inkább más irányba kellene elmozdítani az anyag­közlés módszerét; nem ártana pl. a korrajz, a művelődési szint alaposabb megrajzolása a két világháború között vagy után egy olyan jó dolgozat esetében, mint Árus Erika dolgozata. Jobban megértenénk a kérdést, ha az értelmiség, a munkásság, a népi kollégiumok mozgalmának művelő­dési igényeit is vázolná. Akad tévedés is, pl. a „Pápainé" c. balladát megyebeli tör­ténetnek tudja a szerző, adatközlők vélemé­nye alapján. Mindezek természetesen a dol­gozatok végső értékét nem befolyásolják, ha a jövőben is megmaradnak a jelenlegi módszernél. Ügy véljük, hogy az olvasó és a kutató értékes dolgozatokat, nagyszerű forrásanya­got kap kézhez. Ez az az út, amit vala­mennyi honismereti szakkörnek követnie kellene: önképzés, amelynek hasznos ered­ménye van. Szabó László 447.

Next

/
Thumbnails
Contents