Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - SZEMLE

eddig megjelent feldolgozásokat (Hanzó Lajos, Scherer Ferenc, Áchim János munkáit) használta elsősorban, bőségesen kiegészítve a helytartótanácsi dokumentumokban található, eddig feltáratlan adatokkal. Hasznosan forgathatta volna Scherer Ferenc: Békés vármegye társadalma 1695— 1848 c. munkáját és Implom Józsefnek a gyulai céhehről írt, forrásértékű cikksorozatát is. Az említett függelékben 53 Békés megyei céh 13 helységbeli adatait szerepelteti a kötet. (A szabadságharc előtt Békésen 6, Békéscsabán 6, Gyulán 17, Orosházán 4, Szarvason 8 céh működött. A volt Csanád megyéből hozzánk csatolt területen a 4 céhvei rendelkező Battonya emelkedik ki.) A gyulai ipar viszonylagos fejlettségéről tanúskodó számok súlyát igazolja, hogy Egerben ugyanakkor 13, Miskolcon 14 céh működött. Az ipar általános megyénkbeli fejletlenségét tükrözi, hogy 1847-ben csak minden 72 lakosra jutott egy iparűző, a haladottabb megyékben (Pest, Csongrád) pedig minden 36 lakosra. Eperjessy Géza monográfiája nemcsak történetírásunk komoly nyeresége és jelentős új eredménye, hanem további kutatásokra ösztönző alkotás is. Az általa feldolgozott témakör különösen olyan, amit elsősorban a helytörténeti búvárkodás módszereivel lehet bővíteni, s az egyes városokra, fontosabb községekre nézve korszerűen kimunkálni. Dr. Szabó Ferenc BECK ZOLTÁN: OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE HÁZIIPARI TERMELŐSZÖVETKEZET Orosháza, 1967. 31. p. A felszabadulás óta eltelt közel két és fél évtized történetének kutatása fontos és tanulságos feladata legújabbkori történetírásunknak. E korszakban jelentős hely illeti meg a termelőszövetkezetek kutatását, mivel bennük a szocializmus gazdasági és társadalmi rendszerének növekvő csíráit kísérhetjük figyelemmel. Aki a különböző szövetkezetek: mezőgazdasági, kisipari vagy háziipari társulások történetét, életmódját tanulmányozza, jórészt töretlen úton halad. Jól látjuk már az ilyen vizsgálatok fontosságát, de kevés még az előtanulmány és nincs kiforrott módszer a közelmúlt személyesen is átélt eseményeinek, sorsfordulóinak kutatására és feldolgozására. Ezért örömmel üdvözöljük Beck Zoltán témaválasztását, aki az Orosházi Háziipari Szövetkezet 15 éves történetének megírására vállalkozott. Bevezetőül ismerteti a szövetkezet megalakulásának körülményeit. Nem véletlen, hogy a szövetkezés összefogása Orosháza agrárproletár fészkéből, Rákóczi-telepről indult ki. Egyrészről a korábbi agrárproletárokat még a földosztás után is gazdasági szükségszerűség, a megélhetés kényszerítette új munkalehetőségek vállalására, másfelől számukra nem volt idegen a közösen végzett munka, hiszen mint részesaratók, napszámosok is csoportosan, bandákban dolgoztak. Az 1952-ben alakult Háziipari Szövetkezet történetét tárgyalva, a szerző elsősorban a fejlődést előrevivő erőket, jelenségeket követi nyomon, de nem rejti véka alá az első évek buktatóit, a gondokat sem. Ez így van rendjén. A kirajzolódó fejlődési folyamat mellett a kutatónak föl kell tárni az útkeresés nehézségeit, az elkövetett hibákat, a lassan megoldódó gondokat is. Ezt a hiteles ábrázolást követeli a történész objektivitása, de — amennyiben az ilyen tanulmányok tanulságaira a mindennapi munkában igényt tartunk, — úgy a gyakorlati élet haszna is. Beck Zoltán szövetkezeti krónikáját hasznos vállalkozásnak tartjuk. Haszna kettős: egyrészt tükröt tart az Orosháza és környéke Háziipari Szövetkezet közel ezer dolgozója elé, tükröt, melyből rendszerezve, adatokkal dokumentálva láthatják, hogyan dolgoztak eddig, hogyan érték el a mai figyelemre méltó termelési szintet, — és ez a munkahelyi, lokális önismeretre nevelés sem mellékes. Ennél fontosabb azonban az általános érvényű tanulság: munkájában a szövetkezeti társulás egy bizonyos formájának másfél évtizedes útja rajzolódik ki. Ez az út el nem szakítható kapcsolatban van az országos történettel, fejlődésünk és megtorpanásaink görbéjével. Falun, kisiparosok között és a háziiparban a szövetkezet fejezi ki a szocialista termelési módra való áttérést, és mint közösségi szervezet, az új társadalom nevelő iskolája. A tanulmány így az országosan kiteljesedő szövetkezeti 443.