Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)

1968 / 3. szám - SZEMLE

•eszme megvalósulásához nyújt adalékokat. A legújabb kor történetét tárgyaló mun­kák az írott forrásokon kívül felhasználják a szemtanúk adatközléseit is. Inkább mód­szertani észrevétel: szerzőnk kevéssé épít az élőszavas forrásokra, illetve, ha számol is velük, nem építi be az interjúkat króni­kájába. Pedig a régi szövetkezeti tagok visszaemlékezései jól kiegészíthetik á ren­delkezésre álló dokumentumokat, önma­gukban is tanulságosak, és még színesebbé, élénkebbé tehetnék a különben olvasmá­nyos előadást. Helyes lett volna megemlí­teni az egyes háziiparágak — pl. söprűkö­tés, csuhéfonás — helyi múltját, népélet­ben betöltött szerepét (Vö. Szabó Ferenc: Adatok a söprűcirok néprajzához Orosháza környékéről. Néprajzi Dolgozatok 10. Sze­ged, 1963.), de a krónikaíró figyelmét első­sorban a szövetkezet megalakulása óta el­telt 15 év történeti és gazdasági vonatko­zásaira fordította. A tanulmány kiadásáért dicséret illeti az Orosházi Háziipari Szövetkezet vezetőségét. Dr. Juhász Antal SZÖVETKEZETÜNK TÖRTENETE. 1952. MÁRCIUS 13—1967. MÁJUS 1. A GYULAI VAS-, FEM- ÉS GÉPIPARI KTSZ TÖRTENETE. ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ ÉS SZERKESZTETTE DR. MISKOLCZY GYULA, GYULA 1968. 97 PAG. FÉNYKEPMELL.: 8 OLD. BÉKÉS MEGYEI NYOMDAIPARI VÁLLALAT, GYULA A gyulai kisipari szövetkezet vezetősége a szövetkezeti mozgalom történetének fel­tárásához értékes munkával járult hozzá. Kiadták szövetkezetük fennállásának 15. éves évfordulójára szövetkezetük fejlődé­sének történetét. Amint Szűcs Lajos elnök írja az előszóban: „Emléket kívánunk adni minden szövetkezeti tagunk kezébe, amely­ből átfogóan megismerhető szövetkezetünk megalapítása, gazdasági, társadalmi és kul­turális élete, fejlődése." Rámutat arra is, hogy a szövetkezetet alapító kisiparosok lépésről lépésre kiesnek a sorból, új gene­ráció lép a helyükbe. Ennek a generációnak meg kell ismernie a régiek lelkesedését, helytállását, a sok küzdelmet, a szövetkeze­ti eszme hatalmas erejét, aminek eredmé­nyekép a szövetkezet ma rendezett viszo­nyok között folytatja tevékenységét. A műnek értékes fejezete a megalakulás ismertetése. Megtudjuk, hogy amikor 1950­re a kisipari szövetkezetek alakulásának társadalmi és gazdasági feltételei kialakul­tak, 1951 őszén 18 lakatos kisiparos szövet­kezett. A szövetkezés gondolata addig sem volt előttük idegen. Gyulán 1932-ben, 1942­ben, 1948-ban néha 10-nél is többen össze­fogtak egy-egy nagyobb megrendelés el­végzésére. Vállalkozásaikhoz a helyi ban­kok tőkéit vették igénybe. Ezek az alkalmi társulások persze nem szövetkezeti szer­vezetben folytak. A munka elvégzése után szét is oszlottak. Annyi eredménye mégis volt az ilyen munkának, hogy összeszoktak, megismerték a társulás erejét. Látták, hogy nagyobb megrendelés elvégzésére a kis­iparos nem rendelkezik megfelelő berende­zéssel és anyaggal. Ilyen előzmények után alakították meg szövetkezetüket, amely­nek első elnökévé Dely Lászlót választották meg. Az alakuló értekezleten az alapító kisiparosokon kívül 4 kisipari alkalmazott, nyilvánvalóan segéd vett részt. Gondosan összeszedett adatokkal ismer­teti a szerkesztő a szövetkezetben működő társadalmi szerveket. Többek között a törzsgárdát, a brigádokat, a kulturális szer­vek között az eszperantisták körét stb., a sportolókat. Tanulságos a sok táblázat, amit a tagokról és a termelésről közöl a szer­kesztő. Pl. a tagok száma 1952-ben 30 volt, ma közel 80, és ebből 3 az alapító tag. A szövetkezet irányító szervei, az igazgatóság és a vezetőség munkája és a tagok szemé­lyében beállott változások helyet kapnak a műben. A szövetkezet a tevékenységet kezdetben három kisipari műhelyben kezdte meg. Át­vették a meginduláskor a tagok felvállalt, de be nem fejezett munkáit, a szerszámo­kat. A meginduláshoz a némi tőkével is rendelkező tagok adták össze a pénzt és a nyersanyagot — kölcsönkép. Kezdetben vasipari javító szolgálatot folytattak, majd bátran rátértek a jelentősebb vasipari te­vékenységre. öntödét létesítettek és abban szivattyúk „gyártására" rendezkedtek be. A kisipari tevékenységből áttértek a nagy­ipari termelésre. Mindezt még kisipari mű­helyben, sőt a szabad ég alatt. Legalábbis a munka egy részét ott végezték. Bővíteni­ök kellett üzemüket. Ebben segítette őket 444.

Next

/
Thumbnails
Contents