Békési Élet, 1968 (3. évfolyam)
1968 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dr. Tóth Lajos: Tatay István, az elefeljetett 1848-as honvédtiszt és haladó kultúrpolitikus
A szabadságharc leverése után Tataynak is menekülnie kellett. Tanári állásától megfosztották. Hosszú ideig köröztette báró Hauer császári biztos. Szorongatott helyzetére három évtized múltával, még nyugdíjazásakor is keserűen emlékezik vissza: „30 év előtt munkakörömből kizavart, száműzött ember voltam s nevem még Szarvason is sokáig a rendőrileg figyelendők közt voltAz elnyomatás éveiben egy ideig Szarvason Petz Gyulánál húzódott meg. Innen Haynau hóhérai elől 1850-ben Ugrára, majd Aradra^ menekült. Tanári állását csak 1855-ben foglalhatta el ismét, — s most már Szarvason, ahol 1856-tól 1884-ig, nyugdíjazásának évéig igazgató is volt. A szabadságharc után — a legjobb tanárok üldöztetése következtében — a szarvasi gimnáziumot meglehetősen zilált állapotban találta. E szavakkal jellemezte az elnyomatás éveiben kialakult nyomasztó helyzetet: „Találtunk udvart, mely inkább, mint iskolaudvar volt, levegőt, mely életölő volt, nem éltető; szobákat, melyek nem voltak tantermek; oktatást, egyes részeiben szakszerűen kitűnőt, mely egészében véve nem volt concentrikus; fegyelmet, mely nem mondanám, hogy az idők szerint humánus nem lett volna, de mely inkább formális igazságszolgáltatásban, mintsem a pedagógus óvó szeretetének szigorában helyezte cél- és súlypontját; gyermeksereget, melynek képe gyéren ragyogott örömtől, lelkesedéstől; majdnem üres felső osztályokat, hol csak néhány szebb reményű, fogékony kebelbe kellett lelkünket átöntenünk, de kik aztán egytől egyig a tanári pályára előképződni buzdultak; találtunk gyűjtemények hiányában majdnem felszereletlen egészet; találtunk bizonyára egyes jeleseknél a gymnasiumi cél több-kevésbé világos tudatát, — de az e célra minden erőt és fejlesztést összeirányozó akaratot, erélyt, ezt nem."K Az annyira kívánatos „erélyt" Tatay képviselte és valósította meg a szarvasi gimnáziumban. Szarvasi tevékenységét is a fáradhatatlan szervezés és reformálás jellemzi. Az iskola belső rendjének helyreállítása mellett nem szűnt meg küzdeni „nyilvánossági jogának kieszközléséért." Harcot folytatott továbbá a Helytartó Tanács önkényes tanügyi politikájával szemben is. Ennek 1857. februári rendeletére, mely „sürgetés és fenyegetés" volt, határozottan kijelentette, hogy az ő általa vezetett intézmény „midőn a kormány tanrendszerének megfelelően nagy álozatokkal szervezi iskoláját, két jogot feltétlenül fenn kíván tartani", nevezetesen: 1. "egyfelől egyházunk százados joggyakorlatában sarkalló, s az 1791-iki 26-ik törvénycikk által körülírt és szentesített önkormányzati lefolyást... az intézet mind külső, mind belső életére; 2. másfelől a magyar nyelvet, mint az intézet hivatalos és előadási nyelvét." 1 5 A Helytartó Tanács azonban nem fogadta el Tatay felterjesztését. Követelte, hogy a szarvasi gimnázium „gyimnasiumi tanrendszerről szóló cs. k. oktatásügyi miniszteri rendeleteket pontosan végrehajtsa, hogy a főiskolánál működő tanárokat a császári rendelethez képest megvizsgáltassa; és végre, hogy a német nyelv tanítására vonatkozó rendeleteknek is eleget tegyen." E leiratra Tatay 2857. június 27-én ismét válaszolt. Állásfoglalását a következő, gondosan és merészen megfogalmazott három pontban foglalta össze: 1. Az 1791. évi 26. tc. előírásaira hivatkozva kijelenti, hogy a szarvasi gimnázium fenntartja a tanárok, az igazgató, valamint a melléktanítók és helyetteseik választási jogát. 2. A tanárok vizsgáztatásával csak olyan értelemben ért egyet, ha a rendelkezésnek „visszaható erőt" nem tulajdonítanak, vagyis csak az újabban kinevezendő tanárokra terjesztik azt ki. 3. Legélesebben a német nyelven való tanítás kötelezettsége ellen tiltakozik. Bátran megírja, helytelen a Helytartó Tanácsnak az a törekvése, hogy „bármely országának nemzeti nyelve fájdalmas félretételben részesüljön ..." Majd így folytatja: „A magyar tanítási nyelvhez alapítványi okirataink világos kitöltése szerint is megválhatatlanul ragaszkodunk." A német nyelvnek csupán „mint tudományi irodalmunk főbb eredeti nyelvének" tantárgyként való tanítását vállalja. 1 6 425.
